Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
110 360. szám. hogy az ügylet ingyenes természete minden kétségen felül helyeztetik, mert egyedül e körülmény lehet irányadó. Ha a tömeg állása a három első osztályba sorozott követelések kielégítésére elegendő, akkor a maradék úgyis a közadós szabad rendelkezése alá kerül, mely esetben a szóban lévő igények a csőd megszűnte után is érvényesíthetők. A most érintett okok teljes mértékben alkalmazhatók a pénzbüntetésekre is, miért is ezek kizárását az 56. §-ban érintettek kivételével hasonlag teljesen indokoltnak lehet tekinteni. 66. §. A javaslat 52. §-a a külön kielégítésre jogosított hitelezőket, kiket a közadós ellen személyes igény is illet, követeléseiknek az általános tömeg ellen leendő bejelentésére is feljogosítja, abból indulván ki, hogy a követelés azért, mert a dologi jog által biztosítva van, személyes természetét teljesen el nem veszti, s mint ilyen, nehézség nélkül érvényesíthető az általános tömeg ellen, ha azon vagyonból, melyet terhel, kielégítést nem nyerhetett. A mi a most érintett követelésekre áll, alkalmazható a visszakövetelést és elkülönítési jogra is, a mennyiben ez egyúttal személyes igényt is állapit meg a közadós ellen. Az ily igények jogi természete abban áll, hogy a törvény kielégítésükre bizonyos alapot jelöl ki; ha azonban ez alap elesik, vagy elégtelennek mutatkozik, az igény kiváltságos jellege megszűnik, az személyes követelés lesz, mely mint ilyen semmivel sem erősebb és semmivel sem gyengébb, mint az általános tömegre utalt többi személyes követelések. A javaslat azonban a szóban lévő igényeknek az általános tömeg ellen leendő érvényesítését kettős feltétélhez köti, illetőleg csak annyiban engedi meg, a mennyiben a hitelező a visszakövetelési, illetőleg az elkülönítési jogról lemond, vagy a mennyiben e jog alapján teljes kielégítést nem nyert. Ekként a javaslat a kérdéses igényeket csak feltételesen, vagyis az esetben hárítja az általános csődtömegre, a mennyiben azok a külön jog alapján kielégítve nem lettek ép ugy, mint a külön kielégítés alapjául szolgáló vagyonnak csak azon részét engedi át az általános csődtömegnek, mely a biztosított követelések kielégítése után fenmarad. Hogy a visszakövetelési, illetőleg elkülönítési igények, a mennyiben mint személyes követelések az általános csődtömeg ellen érvényesíttetnek, minden tekintetben a személyes hitelezőkre nézve felállított szabályok alá tartoznak, kétséget már azért sem szenvedhet; mert valamint a zálogos követelések, úgy a kérdéses igények is csak annyiban tartoznak a csődtörvény határozatai alá, a mennyiben az általános csődtömeg ellen érvényesíttetnek; ez esetben a külön kielégítési alap elesvén, azzal együtt a követelés, illetőleg az igény kiváltságolt jellege is megszűnik. Végre magától értetik, hogy a mennyiben a kérdéses igények a külön kielégítés megkísértése előtt jelentetnek be és számittatnak fel, azok a mindenkori felosztásnál teljes összegükben veendők fel ugyan; de kielégítés alá csak a 66. §-ban megállapított feltételek egyikének vagy másikának bekövetkezése mellett kerülhetnek. 67. §. Az évi járadékok, tartási összegek s más bizonyos időszakokban visszatérő fizetések, akár vannak valamely ingatlan vagyonon biztosítva, akár nem, csak arra tarthatnak igényt, hogy azok teljesítése a mindenkori lejáratra biztosittassék; miből önként következik, hogy azok, kik ily igényeket támaszthatnak, az ezen igényeknek megfelelő biztosíték ki- vagy átadását nem követelhetik. A kérdéses viszony a csődeljárásban csak azért rendezendő, hogy annak tisztába hozatala után a többi hitelezők részére szolgáló kielégítési alap megállapittathassék; az érintett viszony tehát a közadóssal szemben a csődeljárás daczára is érintetlen marad. A javaslat intézkedéséből, természetszerűen következik, hogy ha a közadós hitelezőivel kiegyezik, s vagyona felett szabad rendelkezési jogát ismét megnyeri, a kérdéses fizetések biztosítására
