Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 101 séget téve, az utóbbiakat nemcsak követeléseik liquidálására, hanem a zálogtárgyak kiadására is kötelezte, illetőleg a tömeges zálogtárgyak átvételére feljogositotta. E felfogásnak egyik természetszerű következménye volt az, hogy ha a kézi zálog által fedezett hitelezők követeléseiket a csődperben nem liquidálták, a tömeggondnok a zálogtárgyak feltétlen kiadását követelhette. Az újabb törvények e tekintetben visszatértek a római jogfelfogáshoz, mely szerint a. zálogos hitelezők — és pedig kivétel nélkül - a csődperbe befolyni, illetőleg követeléseiket bejelenteni nem tartoztak, sőt azokat a csőd kiütése után is ép úgy, mint csődön kivül érvényesíthették; és habár a distributio bonoritm behozatalával, mely a venditio per universitntem helyébe lépett, különösen a generális hypothekára nézve nehézségek keletkezhettek; mindamellett a zálogos hitelezők azon közösségbe, melyet a chyrographarius hitelezők képeztek, befolyni nem tartoztak, hanem ezekkel szemben is mint önálló felek jelenkeztek, A kézi záloggal fedezett hitelezők pláne a csőddel nem is törődtek, hanem a zálogot annak idejében eladták s csak a netaláni felesleget szolgáltatták ki a tömegnek. A római jog e részbeni intézkedései és az újabb csődtörvények közt oly kétségtelen hasonlatosság létezik, mikép joggal állitható, hogy ez utóbbiak, midőn a zálogos hitelezőket elkülönített kielégítésre jogosítják fel, midőn azokat csődperbe beavatkozni nem kényszeritik, tulajdonképen csak a római jog intézkedéseit emelik érvényre. I. Jelzálog által biztosított hitelezők. 53. és 54. §§. Az 53. §., megfelelőleg a 47. §-ban kimondott elvnek, a tömeghez tartozó ingatlan vagyon jövedelmeiből, vételárából és annak kamataiból mindenekelőtt a tömeg tartozásait és költségeit rendeli kielégíttetni, és pedig azon mértékben, a mint e tartozások és költségek a speciális massát terhelik. Ebből folyólag önként következik egyrészről, hogy a tömeg tartozásai és költségeiként csak azokat lehet érteni, melyeket, a javaslat 48. és 49. §-ai mint ilyeneket kijelölnek; másrészről, hogy a most érintett §§-ban megállapított tartozások és költségek a speciális massából csak annyiban nyernek előleges kielégítést, a mennyiben a speciális massára vonatkoznak. A vételárnak azon része, mely a tömeg tartozásai és költségei után fenmarad, a törv. rendtartás értelmében az előnyös tételek és a jelzálogos hitelezők közt osztatik fel. Az utóbbiaknak rangsorozatára nézve a törv. rendt. szabályai szolgálnak a javaslat 54. §-a szerint irányadóul. A jelzálogos hitelezők ugyanis az 52. §. indokolásában kifejezettek szerint követeléseiket csőd esetében is az általános szabályok szerint érvényesíthetik, a miből önként következik, hogy a csődtörvény a jelzálogos hitelezők tekintetében sem a kielégítés módjára, sem a rangsorozatra nézve eltérő szabályokat meg nem állapithat. II. Kézi zálog által biztosított hitelezők. 55-57. §§. Azok után, mik a jelzálogra nézve felhozattak, alig szükséges ismételten kiemelni, hogy az újabb törvények azon különbséget, mely a római és német jog szerint a jelzálogilag és a kézi zálog által fedezett hitelezők közt létezett, rég elejtették; s mert a javaslat e tekintetben határozottan az újabb legislatio irányát követi, önként következik, hogy mindaz, mi a jelzálogos hitelezők követeléseire s ezek mikénti kielégítésére felhozatott, nagyban és egészben a kézi zálog által biztosított követelésekre is alkalmazható. Mindamellett azonban, és habár a javaslat a kézi zálogra nézve az eddigi intézkedéseket lényegükben fentartja, nem lehet felesleges az 55—57. §§-ban foglalt intézkedéseket a következő megjegyzésekkel kiegészíteni:
