Képviselőházi irományok, 1878. IX. kötet • 302-359. sz.

Irományszámok - 1878-338. A honositási bizottság jelentése, „a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről” szóló törvényjavaslatról

338. szám. 277 dozni egyáltalában nem lehetne: az Ausztria s közöttünk fennálló e tárgybeli viszony nem alterálhatja az indítványozott alineát már csak azért sem, mert a zárhatározatokban lehetne intézkedni az iránt, hogy a magyar indigenatussal biró osztrákok, például egy év alatt kijelenteni tartoznak, hogy váljon továbbra a magyar, vagy az osztrák állampolgárságot kivánják e megtartani. A kizárólagos magyar állampolgárság elvét egyébiránt már a Szalay László által kidolgozott 1847-iki honossági törvényjavaslat is elfogadta. g) az uralkodó ház tagjaira vonatkozó kivétel indokolva van a pragmatica sanctióból folyó közjogi viszonyunk által. Ezekkel kapcsolatban szükséges lesz a törvényjavaslat 20-ik §-ában, a mely a magyar állampolgárság elvesztésének eseteiről szól kimondani, hogy magyar állampolgárságát elveszíti, a ki más állam kötelékébe lép; a törvényjavaslat 37. §-a pedig, mely azt mondja: hogy „azon magyar állampolgár, a ki egyszersmind más állampolgára" stb. — egészen kihagyandó. 2-szor. A törvényjavaslat 15. §-ánál inditványoztatott, hogy ezen szakasz második bekezdésének azon szavai ^azonban kivéve a 17. §. esetét< töröltessenek, s a szakaszból' egészen kihagyattassanak, mi azonban a bizottság többsége által szintén nem fogadtatott el. A 15. §. második bekezdése t. i. azt mondja, hogy a honositott a honosítási okirat átadásának napjától fogva magyar állampolgár ugyan, a törvényhozás tagja azonban csak a honosítás után 10 év múlva lehet, kivéve azon egy esetet, ha külföldi egyén királyi oklevéllel honosittatik, mely esetben a honositott a törvényhozásnak azonnal vállhatik tagjává. Eltekintve attól, hogy a magyar törvény a királyi honosításnak a törvényjavaslat 17. §-ában foglalt azon módját, mely szerint a honosítás már magával a királyi oklevél kiadásával befejeztetik, eddig nem is ismerte, hanem hogy az eddigi királyi honfiusitásoknál a beczikkelyezés is megkívántatott, megjegyzendő', hogy 1840. óta arra, hogy királyi kegyelemmel honfiusitott idegen a törvényhozásnak is vállhassék tagjává, még beczikkelyezés esetén is a fórvény külön dispositiőja szükségeltetett, a mint azt az 1840: XLVI—LV. t. czikkek világosan tanúsítják. A jelen törvényjavaslatnak azon intézkedése tehát, mely szerint a királyi oklevéllel — bár beczikkelyezés nélkül — honfiusitott idegenek ezentúl azonnal a törvényhozás tagjaivá lehetnek, holott erre minden egyéb esetben 5 évi bennlakás s azontúl 10 évi honosság szükséges, a honosítás emiitett neméhez oly hatályt köt, mely előbbeni törvényeinkkel ellentétben áll s lehetővé tenné, hogy olyanok, a kik a mi viszonyainkat nem is ismerhetik, a haza sorsára befolyást gyakorolhassanak. A kérdéses szavak törléséhez tehát ragaszkodnunk kell továbbra is. 3-szor. A bizottság e tárgybeli kisebbsége töröltetni kívánta még a 30. és 32. §-okat is, mert ezek ellenkeznek azon elvvel, hogy a magyar állampolgár épen úgy, mint az amerikai vagy angol, mindig és mindenütt megtartsa magyar állampolgárságát mindaddig, mig arról önkényt le nem mond. Hogy a magyar állampolgár távollét által akarata ellenére elveszítse magyar állampolgári minőségét, alaposan és helyesen mivel sem indokolható, mert ez nem áll a magyar állam érdekében.