Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról

247. mzátn. 39 mely összeg, az arany és ezüst közti különbözetet 10%-kal számítva, a fentebbi 175,979 frt 63 krnyi aranynak teljesen megfelel. Ezen egyezség értelmében tehát a társulat, az egész engedélyezési idő tartamára részesül 1876. január 1-étől kezdve az állam részéről 346,618 frt 85 kr. erejéig aranyban külön biztosításban, de viszont a magyar államot a vasút irányában az eredeti biztosítási viszonyból folyólag terhelő 2.408,390 o. é ezüst frtnyi biztosítási részletösszeg ugyancsak 187í>. január 1-től kezdve a részvényesek terhére 2.214,812 forint 41 krra leszállittatik. Ha hasonló kulcs szerint, 10%-kal véve fel az arany és ezüst közti árfolyam-különbözetet, (melynél a jelenlegi bizonyára nagyobb, de a szerződés keltekor nem volt még oly magas sem, s a legutóbbi események után e léren jövőre csakugyan nem lehet átlag ennél sokkal magasabra számítani) keressük a magyar államra eső évi terhet, úgy találjuk, hogy az évi 170,639 frt 22 kr. arany teher-ezüstben 187,703 frt 14 krnak felel meg. Ez összegből azonban levonandó az osztrák kormány által fizetendő 28,402 frtnyi évjáradék, valamint az egyszerre fizetett 113,608 frtnak 69 *% árfolyam mellett számított 5%-ka, mely ismét 7725 frtot tesz ki, együtt tehát 36,127 frt; elvállal tehát tulajdonképen a magyar kormány ezüstben 151,576 frt 14 krt. Ha a mérleget helyesen akarjuk felállítani, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a fentebb előadottakból kivehetőleg a garantia-megosztásnál nyert előny szintén egyik összefüggő részét képezi e szerződésnek, s mivel e nyeremény évenként átlag 35,000 frtnak felel meg, a magyar kormány nettó tehertöbblete mintegy 116,000 ezüst frtra megy fel. Más oldalról nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt sem, hogy a kamatreductió által szenved az államkincstár is a közös activák közt szereplő 25,000 drb részvénynél, mely veszteség 50,000 frtot tesz. Hogy ez összegből mily rész illeti meg a magyar kincstárt, a közös activák jelen helyzetében megállapítani nem lehet; de azon arányban, a mint az öt millió frt befizetéséhez járult Magyarország, a kamatreductió veszteségéből s

/s rész esnék a magyar kincstárra. Ez tesz újra 30,000 forintot, vagyis az összes garantia-emelés és szelvényreductió 146,000 ezüst frtba kerül évente, a kassa-oderbergi vasúttársaság engedélyének tartama alatt, mig ugyanazon kulcs szerint, ha a társaság magára hagyatnék, s az egész 5.121,000 frtot a részvényesek volnának kénytelenek viselni, a roszabb árfolyam folytán esetleg 3%-ra is rámehetvén, a veszteség, a közös activák vesztesége 150,000 frt volna, melyből ugyanezen kulcs szerint 90,000 frt terhelné a magyar kincstárt, vagyis a jelenlegi összes rendezési áldozatnál csakis 56,000 frttal kevesebb. A kérdés tehát, mely a törvényjavaslat által megoldatik, az: hogy, miután a kassaoderbergi vasút által a kárpótlás kérdése már eldöntetett, s a társaság részéről 4.600,000 forint, erejéig váltók állíttattak ki, a melyeket minden esetre be kell váltani; váljon az államkincstár részt vegyen-e ezen rendezésben, vagy hagyja a társaságot, magára? Kétséget nem szenved, hogy ezen utóbbi felfogás mellett is lehet érveket hozni fel. Azon érvet azonban, hogy az ily módon tönkrejutandó társaság vonalai olcsón kerülnének az állam birtokába; a bizottság nem vélte elfogadhatónak, miután ez oly tetemes hitelromlással volna összekötve, mely a nyerendő haszonnal még akkor sem állana összhangban, ha kilátás volna az osztrák területen eső vonalrésznek a magyar állam részére való átengedésére. így a társulat magára hagyatása csupán csak pillanatnyi könnyebbséget okozna, a mely könyebbség azonban igen drágán meg volna vásárolva egyrészről a társulati hitelviszonyok visszahatásánál fogva a magyar államhitelre, másrészről pedig azon koczkázat által, melynek a fentebb részletezett követelések jogi természete folytán, a. magyar államkincstár az építési vállalat helyébe lépett társulat részéről kétségtelenül ki volna téve. Ehhez járul azon tény, bogy az 1875 :XLT. t. ez. 1. §-ának határozott rendelkezése felhatalmazta a kormányt, hogy valamint az észak-nyugoti, miskolcz-diósgyőri, miskolcz-bánrévi