Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
40 247. szára. és gömöri iparvasutak épitéseiből fenmaradt követelési ügyeknek rendezését foganatosította, úgy a kassa-oderbergi vasút ügyeire nézve is intézkedhessek, s hogy csupán azért maradt e kárpótlás kérdése máig elintézetlen, mert a kormány czélszerübbnek találta ezen kérdésnek a törvényjavaslatban tárgyalt többi ügyekkel egyidejűleg leendő eldöntését. Ezek szerint, tehát egy már megalkotott törvény is világosan elrendeli a rendezést; másrészről kénytelen beismerni a bizottság is, hogy a társulat részéről az állam ellen támasztható követelések a kormány ismételt beismerése szerint is, némi részben jogosak; továbbá a hazai vasutvállalatok sanirozása végre valahára befejezendő lévén: a bizottság többsége azon véleményben van, hogy a beczikkelyezendő szerződésben befektetett elvek alapján ezen kérdések végleges megoldása mind az államkincstár, mind a részvényesek szempontjából egyaránt kivánatos. Az államkincstár szempontjából ugyanis a fentebb elsoroltakon kivül még megfontolandó, hogy itt egy üzleti jövedelmeinek gyors emelkedése által kitűnő virágzásnak indult vasutvállalatról van szó, mely az újabb korban engedélyezett vasutaink közt legéletképesebb, s melynek forgalmi tekintetben, mint a külföldi pályákkal közvetlen érintkezésben egyedül álló vasútnak, rendkívül fontos feladata van; megfontolandó továbbá nemcsak a fent részletezett esélyek s az eshetőleges per-koczkázat; hanem ezeken felül az is, hogy mig a többi összes hazai vasutak tisztán az államkincstár terhére, igen is bőkezű eljárással, majdnem minden nagyobb nehézség nélkül saniroztattak, — például a maga, az oly rövid s a magyar forgalomra nézve hasonlíthatatlanul jelentéktelenebb első magyar gácsországi vasút biztosítása, az 1875. évi XL. t. ez. által évi 139,836 ezüst forinttal emeltetett fel: addig itt az összes tehernek felét maga a társaság viseli; megfontolandó végül az is, hogy bár ez új garantiaemelés folytán a kassa-oderbergi vasút magyar hálózata mértföldenként 64,800 ezüst frtnyi garantiát fog élvezni a régi 60,800 frt helyett, még ezt sem lehet túlságosnak tartani, mivel más hegyi pályáink, p. o. a zólyom-rutkai és károly város-fiumei vasút egyes mértföldjeit évi 77,000 frtot túlhaladó rente terheli. A mi a részvényesek szempontját illeti: azokat kétségkívül sújthatja azon tudat, hogy mig más magyar vasutak a részvényesek áldozata nélkül tisztán és kizárólag az államkincstár terhére saniroztattak: addig ők minden ötödik forintról lemondanak. Azonban más oldalról nem lehet elhallgatni, hogy a közgyűlés praejudikáló eljárása, s az építési vállalatnak fennálló oly követelései, a melyek az államkincstár ellen egyáltalában nem érvényesíthetők, különös helyzetet teremtettek e vasútnál. A részvényesek az államkincstár közbejövetele nélkül egy, az államkincstár ellen folytatandó bizonytalan kimenetelű per esélyeiért cserébe kénytelenek volnának nem egy, de legalább két, sőt esetleg 3 %-áról lemondani tőkéjűknek. S hogy a kiegyezést ily értelemben fogta fel a pénzvilág, hogy belenyugodott abba: azt kétségbevonhatlanul igazolják a tőzsdei árfolyamok, a melyek a tényleges levonás daczára, nem aránytalanul sülyedtek a jövő rendezés reményében e társaság czímleteinél. Ezeken kivül megfontolandó volt a részvényesek szempontjából az is, hogy a közgyűlés — mint azt a megindított keresetek sorsa törvénykezési utón is igazolta — végérvényes joggal intézkedett már ez irányban, s miután az állam egy engedélyokmányilag meghatározott fix összeget, nem pedig az egyes titres-k kamatait biztosította, s azt jelenleg is tényleg fizeti, e czímen semminemű kárpótlásra kilátás nem lehetett. Mindenesetre tehát két rósz közül mind az államkincstárra, mind a részvényesekre nézve hasonlíthatatlanul előnyösebb lévén a törvényjavaslat értelmében való rendezés: azt a bizottság elfogadásra ajánlja. Felmerült azonban a bizottság kebelében azon eszme, hogy a kassa-oderbergi vasútnak ez alkalommal megváltása, illetőleg megvásárlása eszközöltessék. A bizottság egyhangúlag helyesnek és kívánatosnak tartja ugyan ez eszmét; oly nagy súlyt helyez azonban a bizottság
