Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
32 247. szám. lehetőleg mintául elfogadtassanak azon elvek, melyek a magyar állampályákra általában alkalmaztatnak, minél fogva az eddigi 18 fontos sínek helyett 22 V* fontos sínek fognak használtatni'; a talpok nem puha fából, vagy ha elkerülhetetlenül szükséges, ebből, de tartósságukat biztosító előkészítéssel fognak alkalmaztatni, — az őrházak nem ideiglenesen s fából, hanem szilárd anyagból fognak építtetni; végre a pálya fontosabb részén faszerkezetű hidak helyett állandó kő- s vas-hidak fognak helyreállíttatni, és ugyancsak a fontosabb részén a pálya két vágányra fog előkészíttetni. Ezen megsúlyosbitott építési viszonyok, melyek szakértői vélemény szerint legalább is egy milliónyi új értéknek feleltek meg, annyival súlyosabb teherként nehezedtek a kassaoderbergi vasút építési viszonyaira, mivel azon nyereség, mely a fentebbiek szerint a pénzbeszerzésből itt is befolyt, ezen vasútnál nem fordíttathatott az építési számla veszteségeinek konpenzálására. A pénzbeszerzési üzlet ugyanis ez esetben az építéstől teljesen elkülönittetett. Ugyanis már az 1869. ápril 21-iki jegyzőkönyv Ill-ik czikkében, mely jegyzőkönyv az összes érdekelteken kivül, a magyar pénzügyi és közmunka- és közlekedési minister által is aláíratott, kimondatott, hogy az angol-osztrák bank a vaspálya építésének kivitelét és annak üzletbe adását Deusch Ignácz és fiára, Tafler Adolfra, Kohner Henrik és Fischl testvérekre, Brüll Henrik és fiaira, Wahrmann és fiaira és Müller Frigyesre átruházta, kik a korábbi alvállalkozóknak, Riche testvérek és társaiknak engedménye folytán, ez utóbbiaknak minden jogai és kötelezettségeibe léptek, és nevezettek egyetemlegesen kötelezik magukat, hogy az általános határozatokban foglalt építési kötelezettségeknek eleget tesznek és azoknak kiviteléhez azonnal hozzá kezdenek. Még világosabban ki van mondva ezen elválasztás az 1869. évi ápril 23-án kötött egyezményben, mely a .kassa-oderbergi vasuttársulat, az angol-osztrák bank és az építési vállalat közt köttetett, mely kimondja, hogy jogi tekintetben oly módon történt az elkülönítés, hogy az angol-osztrák banknak csak a pénzbeszerzési üzlet kötelessége, minden felelősség nélkül az építés kivitelére nézve, az épités kivitele ellenben csak a Deutsch Ignácz és fia és társai építési vállalatnak feladata. Ezen szerződés szerint az építési vállalkozók egyetemlegesen és egyenkint, közvetlenül a kassa-oderbergi vasúttársaságnak, illetőleg annak igazgató-tanácsának a nevezett vaspálya hiánytalan üzletbe adásáig a vaspálya kiépítése és felszerelése iránt felelősek, és pedig mindezekre nézve az építési vállalkozók és angol-osztrák bank között 1869. évi ápril 14-én létrejött szerződés szerint, főképen azonban az 1869. évi ápril 21-én kelt jegyzőkönyvhöz mellékelt azon általános, az engedélyokmányt kiegészítő határozatok értelmében, melyeket fentebb részletesen ismertettünk. Az építési átalány 36 millióban állapittatik meg, úgy azonban, hogy tekintettel a Riche testvérek és a Banque de credit foncier et industriel között létrejött egyezséghez képest, ezen építési összegből 2.750,000 oszt. ért. frt a nevezett bank javára leszámittassék, s igy a voltaképen fizetendő összeg 33.250,000 frtra szállott alá. Ily viszonyok között jött létre a kassa-oderbergi vasút megteremtése. Az angolosztrák bank szerezte be a pénzt, függetlenül az építéstől; s egy belföldi czégekből alakult építési vállalat eszközölte a munkálatokat, a melyeket a kormány nemcsak kifogástalanoknak,, de teljes elismerésére is méltóknak talált, az utolsó abos-iglói vonalrész 1872. márczius 18-án nyittatván meg. Ha az építkezésnél elért nyereséget akarjuk megállapítani, — a mire a tények elfogulatlan mérlegelése végett csakugyan van is szükség, — kénytelenek vagyunk mindkét fél száraadását külön vizsgálni meg, s a szoros vizsgálat után állítani fel mindegyikre nézve a mérleget. A mi a pénzbeszerzést illeti, minden valószínűség szerint nyereséggel történt az angol-osztrák bank részéről a czímletek elidegenítése, ámbár semmi alap sincsen azon feltevésre, hogy e nyereség minden mértéken túl nagy lett volna.
