Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-93. Törvényjavaslat a dálya-vinkovczei vasutról

394 93. szám. Melléklet a 93. számú irományhoz. A dálya-vinkovczei vasútról szóló törvényjavaslat indokolása. A határőrvidéki vasutakról szóló 1877. évi XXVI. t.-cz. 3. §-a utasítja a ministeriumot, hogy a vinkovcze-broódi vonal kiépítésével a dálya-vinkovczei vasut-szakasznak az államkincstár terhére leendő létesítéséről egyidejűleg gondoskodjék, a törvényhozásnak tartatván fenn e vonalszakasz engedélyezésének jóváhagyása. E törvény létrejötte után legelébb is azon kérdést tettem tanulmány tárgyává, vájjon mi leend ez esetben az államkincstárra nézve előnyösebb, — az állami épités-e, vagy pedig a vonalnak állam-garantia melletti engedélyezése. A megejtett tanulmányok arról győztek meg, hogy úgy építési és üzleti, mint pénzügyi tekintetben is határozottan előnyösebb, ha a vonalat maga az állam épiti s üzletét kezelteti. Építési tekintetben ugyanis nemcsak gyorsabb, de gazdaságosabb kivitelre is lehet számítani egyrészt azon oknál fogva, mert ez esetben e szakasz a határőrvidéki vonallal egyszerre s együttesen, tehát ugyanazon közegek felügyelete alatt volt építhető, másrészt pedig mert az anyagok nagyobb mérvbeni együttes beszerzésénél s a tömegesebb munkák kiadásánál kedvezőbb ajánlatokra lehetett bizton számítani. E mellett a két vonal külön vállalkozói közt alig kikerülhető verseny, — s ennek következményéül beállható munka s anyag drágulás volt teljesen elmellőzhető, sőt még az esetleg elérhető nyeremény is az állam javára szolgált volna. • A mi a vonal üzletét illeti, szintén helyesebbnek bizonyult, hogy az a vinkovczebroódival egyesittessék, mely vonal üzlete az idézett t.-cz. 7. §-a szerint amúgy is államilag kezelendő levén, mindkettőnek igazgatása a m. kir. államvasutak igazgatósága által a legolcsóbban volna eszközölhető. De közgazdászati érdekeink is megkövetelik, hogy mindkét vonalrész államilag kezeltessék, mert az állam a boszniai forgalomra csakis ez által biztosíthatja kellőleg befolyását és ellensúlyozhatja a boszniai forgalomnak az ország elkerülésével leendő irányítását. Végre az építési tőkét illetőleg alig foroghat fenn kétség az iránt, hogy azt az állam jutányosabban szerezheti meg, mint egy oly engedélyes, kinek hitele úgyis csak azon garantián alapszik, melyet az államtól e czélra nyer. Mind ezen okok figyelembevételével szándékom volt már az elmúlt tavasz vége felé az esetben, ha a részletes tervek és költségvetések idején elkészülnek, egy oly törvényjavaslatot benyújtani, melyben felhatalmazás kéretett volna a ministerium részére, e vonalnak államilag leendő kiépítésére s üzletére. E törvényjavaslatnak tavaszszal tervezett benyújtását az országgyűlésnek berekesztése tette lehetetlenné, s így nem maradt más hátra, mint oly határozatban megnyugodni, hogy e