Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.
Irományszámok - 1878-91. Törvényjavaslat az utakról
302 91. szám. E kimutatásból látni, hogy Máramaros megye 1876. évi közmunkájának értéke, a váltsági árak szerint, 1876-ban 61,000 frt, a megye területén levő* államútak fentartására pedig 1875-ben tényleg kiadatott 104,000 frt; tehát 43,000 frttal több, mint a közmunka értéke. A megye tehát a mostani közmunkájával még a területén levő államutakat sem képes fentartani, annál kevésbé megyei útjait jó karban tartani és 188 kilométer kiépítetlen megyei utat jó karba hozni. A 349 kilométer megyei útnak kifogástalan jó karban tartására, a mostani összes közmunka alig elegendő, és tényleg a még kiépítetlen utak kiépítése rendkívül lassan, és leginkább csak az államkincstárból nyert segélyösszegek felhasználásával halad. Hogy ezen megye állami és megyei útjait maga tarthassa fenn, a mostani úttehert több mint megkétszerezni kellene,, és még mindig nem maradna eszköz, a kiépítetlen utak jó karba hozására. De egyéb tekintetekből sem lenne képes a megye, a területén levő állami utakat jó karban tartani. Azon községek közmunkája, melyek az államútak mentén vannak, ezen utak jó karban tartására teljesen elégtelen; messze fekvő községeket kellene tehát az államútak fentartási munkáira kötelezni, mi lehetetlen. De lehetetlen lenne a megye adózóira oly adót is kivetni, mely a megye területén levő állami és megyei utak jó karban tartására elegendő lenne; mert ezen, az utak érdekében kivetendő teher, a mostani állami adónak mintegy 25— 30%-át képezné, mit a lakosság elviselni egyátalán képtelen. Hasonló körülmények között van Árva megye is. Trencsén megyében az állami utak fentartására szükséges összeg levonása után, a megyei utak fentartására és a hézagok kiépítésére maradna 6,548 frt, mely összeg a megyei utak nak jó karban tartására egyátalán elégtelen. A kimutatásban felvett megyék általában mind azon helyzetben vannak, hogy a területükön levő államutakat, és a már kiépített megyei utakat mostani segédforrásaikkal jó karban tartani képtelenek, annál kevésbé lennének tehát képesek, még kiépítetlen útjaikat jó karba hozni. Ezekből világosan látható, hogy számos oly megyéje van az országnak, mely a mostani közmunkával, a területén levő államiutakat és megyei útjait mostani segédforrásaival fentartani nem képes; és hogy mind ezen utak jó karban tartására, és még újabbak építéséreképesittessék,. oly terhet kellene az azon megyebeli adózókra róni, melyet azok viselni nem képesek. Ezen okoknál fogva hozom javaslatba, hogy azon legfontosabb útvonalak, melyeket a törvényhatóságok fentartani nem képesek, jövőre is az állam által állami költségen kezeltessenek. Az iránt, hogy azon közutakat, melyek egész vidékeknek rendes forgalmi összeköttetésül szolgálnak, a mennyiben az állam kezelésébe nem lesznek, — hazai viszonyaink között,, csakis a törvényhatóságok kezelésébe lehet adni, vagy is hogy közutaink legnagyobb részének < fentartását nem lehet a községek feladatául tenni, kétség alig lehet. Az sem szenved kétséget, hogy miután az állam kezelésében álló utak hossza csak korlátolt lehet, közutaink fejlődése s azon az ország igen számos vidékén, útjaink rósz állapota ellen folyton felmerülő s nagyon is jogosult panaszok megszüntetése attól függ, váljon a törvényhatóságok képesek lesznek-e a reájuk e tekintetben váró nagy feladatnak megfelelni. Ezen czél elérése szempontjából a főkérdés, mely megoldandó, az, hogy a törvényhatóságok által fentartandó utak gondozására, minő segédforrások jelöltessenek ki; és e kérdés voltaképen abból áll, váljon a törvényhatóságok jövőre is, — a tapasztalás követelte módosításokkal— közmunkával tartsák-e fenn útjaikat, vagy pedig megadassék-e a törvényhatóságoknak azon jog, hogy készpénz-adót vessenek ki és ennek jövedelméből tartsák fenn útjaikat. A két emiitett segédeszközön, úgymint a természetben leszolgálandó közmunkán, ésaz utak fentartására kivetendő adón kivül ugyanis, csak az útvámok jövedelme kináikozik mint harmadik segédeszköz.
