Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-87. Törvényjavaslat a Luiza-út megváltása tárgyában

132 87. szám. út megváltása iránt folytatott tárgyalásoknál és összhangzásban áll az 1826. és 1844. évi országgyűlési határozatokkal is. Annak megállapítására, vájjon húzott-e a társulat, a szabadalom tartama alatt, átlag évenkint 10%-tóli jövedelmet és hogy ennélfogva köteles-e a társulat, az utat az államkincs­tárnak ingyen átengedni, vagy pedig kárpótlásnak van-e e helye, hivatali elődöm egy ministeri számvevőségi tisztet küldött oly utasítással Bécsbe, hogy az oti levő társulati könyvek és számviteli okmányokból állapítsa meg: 1. az út és hozzátartozó területek és épületek befektetési tőkéjének nagyságát; 2. a szabadalom tartama alatti bevételeket; 3. a szabadalom tartama alatti igazgatási és fentartási költségeket; és 4. az évi tiszta jövedelem nagyságát. Az ennek alapján szerkesztett művelet tanúsága szerint, a következők állapíttattak meg: Az út és tartozékainak építésére fordított tőke összege . . 1.992,122 frt 49 kr. A szabadalom tartama alatti bevétel 7.666,952 frt 89 kr. Az igazgatási és fentartási költségeknek összege a szabadalom tartama alatt . . . , 4.089,784 frt 91 kr. és ezek szerint a szabadalom tartama alatt befolyt összes tiszta jövedelem 3.577,147 frt 98 kr. vagy átlag évi tiszta jövedelem .... 71,542 frt 96 kr. összeget tesz ki, mely a társulat 1.992,122 frt 49 krnyi befektetési tőkéjének 3 5 /io százalékát teszi. Minthogy tehát a tiszta jövedelem, a társulati tőke 10%-nyi kamatjait nem fedezi, a társulat arra, hogy az utat az államkincstárnak kárpótlás nélkül adja át, nem kötelezhető; és minthogy nem sikerült a társulatot a szabadalom meghosszabbitására birni, az államnak a szabadalom határozatai szerint kétségbevonhatian azon kötelezettségét, hogy az utat megfelelő kárpótlás mellett vegye át, oly módon igyekeztem enyhíteni, hogy az ez által az államkincs­tárra háramló terheket lehetőleg kevesbítsem; és hogy e tekintetben egy lehető méltányos és jogos alapot nyerhessek. Nem fogadtam el azért a társulatnak azon követelését, hogy az utolsó tiz év tiszta jövedelme, mely az ezen évekre eső 511,304 frt 47* krnyi jövedelemből, egy 51,130 frt 40 krnyi átlagos évi összeget eredményezett, kiindulási alapul, habár ezen összeg a fennebb kimutatott 71,542 frt 96 krnyi évi tiszta jövedelemnél előnyösebbnek mutatkozott is, azon oknál fogva, mert a társulat részére nyújtandó kárpótlási összegnek ily módon leendő kiszámítása, a sza­badalomban határozottan körülírva nincsen, és abban csak az foglaltatik, hogy a kárpótlás méltányos becslés által, a megváltás idejekor mutatkozó jövedelem alapján állapítandó meg. A szabadalom utolsó évének, vagyis az 1869. évnek, a kárpótlási összeg megállapí­tására leendő alapul vétele által, tehát a szabadalom határozatainak inkább véltem megfelelni, és így az államkincstár érdekeit is jobban találtam biztosítottnak a nélkül, hogy az által a társulat irányában követendő méltányossági tekinteteket szem előtt tévesztettem volna. Ezen év jövedelme ugyanis a társulati képviselők közvetítésével bizottságilag . 88,400 forint kiadásai . . 50,562 írttal állapíttattak meg, minek folytán ezen év után 37,838 frtnyi

Next

/
Thumbnails
Contents