Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-13. Apponyi Albert gr. és társainak válaszfelirati javaslata, a trónbeszédre adandó válasz iránt
13. szám. 65 De ezen felül előttünk fekszik egész sora a múlt országgyűlés alatt tett kormánynyilatkozatoknak, melyek együttes benyomásokben és jóhiszemű magyarázat mellett alig egyeztethetők össze a berlini mandátumban kifejezésre jött politikai eszmével. Ily nyilatkozatok alapján szavaztattak meg az összegek is, melyek aztán tényleg Bosznia és Herczegovina elfoglalására fordíttattak; alkotmányos testületeink naplói tanúskodnak arról, hogy ezen nyilatkozatok mindenki által igy érteimeztettek, és hogy az illetékes kormányférfiak szavaiknak ily magyarázatát hallgatásukkal szentesitették. A kiábrándulást maga a tény, a berlini szerződés hozta meg. De evvel egyidejűleg a kormány Felségednek az országgyűlés feloszlatását tanácsolta, két hónappal a képviselői megbízások lejárta előtt; az új országgyűlés egybehivását pedig késő őszre hozta javaslatba. Ezen két tanács következtében a berlini mandátum a parlamenti tevékenység szünetelése alatt hajtatott végre, nagy részben meg nem szavazott összegek igénybevételével. A nemzet el volt némítva mesterségesen és szükség nélkül épen akkor, midőn egész sorsára kiható elhatározások foganatosíttattak, melyekről mi, a nemzet jelenlegi képviselői, csak utólag, a bevégzett tények súlya alatt nyilatkozhatunk. Közszabadságunk első őrének Felségedet ismerjük, és azért Felséged előtt emelünk panaszt az alkotmány formaságainak oly alkalmazása ellen, mely által az alkotmányosság szelleme súlyosan megtámadtatik. Minden alkotmány lényege abban áll, hogy a nemzet ügyei csak a nemzet beleegyezésével vezettessenek: és ha a nemzet ezen alapjogának gyakorlása épen döntő pillanatokban lehetetlenné tétetik, történjék az bár a törvény betűjének teljes megtartása mellett, meg van támadva az alkotmányos élet egész valója. Az ily eljárásból támadó erkölcsi veszélyekért még a leghelyesebb irányú politika sem nyújthatna kárpótlást. De a kormány teljhatalmú eljárása a parlament szünetelésének idején a czélok helytelen kitűzését, az eszközök helytelen megválasztásával tetézte. A megszállás külügyi hivatalunk tájékozatlansága folytán elégtelen erővel és hiányos előintézkedések mellett kezdetett: vitéz csapatainkra ebből súlyos veszélyek származtak, az ország egy részének lakossága pedig a katonai előfogatok kirendelése által törvénytelen zaklatásnak és a személyes szabadság súlyos megsértésének volt kitéve. Az alkotmányos ellenőrzés mellőzése a gyakorlati téren is rögtön megtermetté keserű gyümölcsét. Az aggodalmakat, melyeket bennünk Felséged tanácsosainak az országgyűlés elkerülésére irányzott eljárása gerjesztett, fokozza azon körülmény, hogy a legmagasabb trónbeszéd azon magyarázatra ad alkalmat, hogy a berlini szerződésben elfogadott megbizás végrehajtására vonatkozó összes intézkedéseket a két állam törvényhozása nélkül Felséged kormánya megteheti s hogy az erre szükséges összes eszközöket a közös-ügyek tárgyalására hivatott bizottságok jelen hatáskörükben megadhatják. Ily aggodalomra indít bennünket azon tény, hogy a legmagasabb trónbeszéd ilynemű intézkedésekre az országgyűlés munkásságát fel nem hivja, mig másrészt nyomatékosan kiemeli, hogy a megbizás végrehajtatlan második felére vonatkozó felvilágosítások a közös-ügyi bizottságok előtt fognak megadatni. Az ily felfogás alapján való eljárást mi alkotmányosnak nem tartanok. Mert alkotmányunk nem tartalmaz oly intézkedést, melynek alapján bármely idegen terület, ennélfogva a megbízásban említett két tartomány kormányzatának vitele s azok közigazgatási szervezetének megállapítása a monarchia közös kormányát illetné; ép úgy nincs abban oly határozat, mely szerint ezen teendők ellenőrzése és az azokra szükséges költségek megszavazása a közös-ügyi bizottságok hatásköréhez tartoznék. Alkotmányunk értelmében mindezek iránt csak a monarchia két államának törvényhozását tartjuk az intézkedésre illetékesnek. Felséges urunk! Súlyos bajokat voltunk kénytelenek feltárni, melyekből a kibontakozás csak minden tényező közreműködése mellett lehetséges, de a vezetés a kormánynak feladata; KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. I. KÖTET. 9
