Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-77. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyv, a rendőri kihágásokról
77. szám. 359 XII. FEJEZET. Zárhatározatok. 144. §. A jelen törvény hatályba lépte és az átmeneti intézkedések iránt külön életbeléptetési törvény rendelkezik. 145. §. A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi és belügyi ministerek bízatnak meg. Budapest, január 20-án 1879. Dr. Pauler Tivadar s. k. Melléklet a 77. számú irományhoz. Indokok. Az 1878. évi V. törvényczikkben foglalt büntetőtörvénykönyv a büntetendő cselekmények hármas felosztásának elve szerint a bűntettekről és vétségekről intézkedik, a kihágásokat pedig több jeles európai törvénykönyv nyomán, külön törvénynek tartotta fen. A büntető törvények ugyanis nincsenek kimerítve a bűntettek és vétségek, valamint ezek büntetéseinek meghatározásáról rendelkező törvények vagy törvénykönyv által. Az emiitett csoportba tartozó cselekményeken kivül van még egy külön csoportja a cselekvéseknek és a mulasztásoknak, melyeket büntetés terhe alatt tiltani, vagy melyeknek teljesítését büntetési sanctió mellett rendelni, a társadalmi rend, a polgárok nyugalma, a személy- és vagyon-biztonság követelik. — E csoportot képezik a rendőri kihágások. Változatos és tarka vegyülete a szándékosan, vagy gondatlanságból elkövetett, illetőleg elmulasztott — a jogsértő vagy csupán jogot veszélyeztető cselekményeknek és mulasztásoknak az, a melyet a rendőri kihágások elnevezése alatt összefoglal a jogtudomány, és összefoglalnak a törvények a nélkül, hogy az ide foglalt cselekmények említett tarkaságánál fogva, a rendőri kihágások lényegét egy átalános és caracteristicus fogalom-meghatározással megjelölni, s ez által az elvi különbséget ezen, és a büntetendő cselekmények másik csoportjai közt megállapítani sikerült volna. A rendőri kihágások nevezete alatt előforduló, s mint ilyenek büntetendő cselekményeknek túlnyomó többsége mindazonáltal vagy a bűntettek, vagy pedig a nagyobb veszélyek megelőzésére lévén irányozva, az uralkodó szempontot a reatumok ezen természete képezi, s ennek megfelelőleg a praeventiv justitiában található fel a kapocs, mely az egyes kihágásokat egy közös keretben egyesíti. Ámbár tagadni nem lehet, hogy a mint a kihágások közt is fordulnak elő egyes cselekmények, melyek e szempont alá nem foglalhatók, ugy másrészről, a büntető törvénykönyvben — habár csak kivételesen, előfordulnak oly vétségek is, melyeknek lényege és természete kétségtelenné teszi, hogy büntetendő voltuk szintén a praeventiv justitia érdekeiben talárja alapját és igazoltságát. De bármily nehézségek érvényesítsék magukat a büntetendő cselekmények osztályozásánál, s különösen bármily kevéssé lehessen egy rendőri büntető törvénykönyv alkotásánál kizárólag a megelőzésre irányzott szempontra szorítkozni, annyi kétségtelen, hogy a bűntettekről és vétségekről szóló törvényeken kivül fennmarad még mindig egy hosszú sora azon cselekményeknek vagy mulasztásoknak, a melyeket büntetlenül hagyni nem lehet, és a melyeket bűntettek vagy vétségek közé beosztani, ez utóbbiak főj ellem vonásának megzavarása nélkül szintén lehetetlen.