Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-77. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyv, a rendőri kihágásokról

360 77. szám. A mély tisztelettel alulirt igazságügyminister ezek folytán egy mellŐzhetlen szükségnek tesz eleget, midőn a bűntettekről és a vétségekről szóló anyagi büntető törvény kiegészítését képező „rendőri kihágásokról" szóló törvényjavaslattal járul a törvényhozás szine elé. Azon kérdés, hogy helyesebb-e, czélszerűbb-e, a rendőri kihágásokat külön törvénykönyvbe foglalni, avagy azokról — az általános büntető törvénykönyv külön részében, de kapcsolatosan a bűntettekkel és a vétségekkel intézkedni, már a büntető törvénykönyv által el van intézve. Megenüitendőnek csupán azt tartom, hogy a büntető törvénykönyv nem léphetvén hatályba az azt kiegészítő rendőri kihágásokról szóló törvény nélkül, azon nagy feladatok, melyeknek elérése főleg nálunk egy rendszeres büntető törvénykönyvnek hatályba léptétől függ, a kihágásokról szóló törvényjavaslatnak mielőbbi letárgyalását és törvénynyé váltát sürgős szükséggé teszik. A mi a jelen törvényjavaslat rendszerét illeti: az két részre oszlik. Az egyik az általános részt, a másik pedig az egyes kihágások ismérvének s azok büntetésének meghatározását tartalmazza. Az általános résznek különösen figyelmet keltő intézkedései azok, a melyek a büntető szabványok keletkezésének forrásait állapítják meg, vagyis a melyek arról intézkednek, hogy kit illet a jog, hogy valamely cselekményt a rendőri kihágásokra rendelt büntetés terhe alatt eltiltson, vagy ugyanezen sanctió alatt valamely cselekvés véghezvitelét, a polgárok részéről bizonyos positiv magatartást rendeljen. — Különös figyelmet igényelnek ezzel összeköttetésben, e jog határai és gyakorlatának föltételei, valamint a viszony, mely — az erre jogosított különböző hatóságok között, az ide vonatkozó rendelkezések tekintetében, az összeütközések kikerülésére nézve megállapíttatik. Az nem szenved kétséget, hogy a rendőri kihágásokról szóló törvény — legyen az bármily terjedelmes, nem képes kimeríteni azon cselekményeket és mulasztásokat, melyeknek elkövetését, illetőleg mellőzését, mint kihágást büntetni szükséges; de ha ez lehető volna is, az ide tartozó esetek változatos, a körülményektől, egyes múló eseményektől, gyakran egyes vidékek különös helyi viszonyaitól függő minősége, a törvények minduntalan módosítását, megváltoztatását, kiterjesztését vagy megszorítását tenné szükségessé, a mi a törvény állandóságának követelményével ellentétben áll, és azonfelül a törvényhozási formák megtartása mellett a segély vagy orvoslás sok esetben akkor következnék be, midőn annak szüksége már megszűnt és akkor hiányoznék az oltalom, a midőn arra a legégetőbb, a legnagyobb szükség forog fenn. Az 1843. évi „magyar büntető törvénykönyvi javaslat" a bűntettekről rendelkező rész végén, külön „ Toldalék "-ban és egyetlen fejezetben intézkedett. „A közfenyiték alá tartozó rendőrségi kihágásokról és azok büntetéséről", s miután 34 szakaszban (a 2-ik §-tól a 36. §-ig bezárólag) néhány cselekményt és mulasztást rendőri kihágásnak nyilvánított s ezek büntetését megállapította, s miután a 37. §-ban az úrbéri kihágásokra nézve az úrbéri törvények rendelkezéseit, a 38. §-ban pedig a mezei rendőrségi kihágásokra vonatkozólag az 1840: IX. törvényczikk rendelkezéseit némi módosításokkal továbbra is hatályban maradandóknak rendelte volna, a 39-ik §-ban számos esetet és viszonyt jelölt meg, melyekre nézve a büntető-szabályok hozatalának jogát, úgy a cselekményeknek és mulasztásoknak kihágássá minősítése, valamint az azokra megállapítandó büntetés tekintetében — az utóbbit illetőleg az emiitett czikkben meghatározott igen tág terjedelemben — a helytartó tanácsra és a törvényhatóságokra ruházza. Megegyez tehát az 1843. évi javaslat a jelen törvényjavaslat azon elvével, hogy a büntető törvényekben meghatározott eseteken kívül még vannak kihágások, melyeknek ezen minősége nem a törvényen, hanem a törvény által adott hatalomnál fogva az e czélra jogosított hatóságok rendelkezésén alapul. Ezen elv el is van fogadva mindenütt s a külömbség csakis a különböző országok viszonyai és azok politikai szervezete szerint, az ily szabványok kiadására jogosított hatóságok és azoknak az általános feljogosítás keretén belüli hatalmi köre tekintetében mutatkozik.