Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-53. Törvényjavaslat a német birodalommal 1878. évi deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződésről
146 53. szám. Bülow Bernát államministert és a külügyi hivatal államtitkárát, kik jó és illő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után, a következő kereskedelmi szerződést állapították és kötötték meg: 1. czikk. A szerződő felek kötelezik magukat, hogy az országaik közti kölcsönös forgalmat semmiféle be-, ki-, vagy átviteli tilalom által nem gátolják. Ez alól kivételeknek helye lehet csupán: a) a dohány-, só- és lőpornál; b) egészségrendőri tekintetekből; c) hadi szükségleteknél rendkivüli körülmények között. 2. czikk. A ki- és beviteli illetékeknek összegére, biztosítására és beszedésére, valamint az átvitelre nézve is, a két szerződő fél közül egyik sem bánhatik más államokkal kedvezőbben, mint a másik szerződő féllel. Ennélfogva más államoknak ezen tekintetekben engedett minden kedvezmény a másik szerződő félnek viszonkedvezmény nélkül egyidejűleg megadandó. Kivétetnek ez alól: 1. azon kedvezmények, melyeket az egyik szerződő fél valamely szomszéd országnak bizonyos határvonalok és egyes területi részek lakosai számára engedélyezni fogna, az ottan termelt tápszerek és a házi ipar tárgyai forgalmának könnyítése czéljából; 2. az egyik szerződő fél által már megkötött vagy jövőben megkötendő vámegylet alapján nyújtott kedvezmények. 3. czikk. A szerződő államok mindegyikében némely termények kivitelénél engedett kiviteli visszatérítéseknél csak azon vámok vagy belső adók téríthetők meg, melyek az említett terményektől vagy azok készítésére felhasznált anyagoktól szedettek. Ezeket meghaladó kiviteli jutalmat allerhöchst Ihren Staatssecretar ím ausseren Amte, Staatsminister Bernhard v. Bülow, welche nach gegenseitiger Mittheilung ihrer in guter und gehöriger Form befundenen Vollmachten, den nachstehenden Handelsvertrag vereinbart und abgeschlossen habén: Artikel 1. Die vertragschliessenden Theile verpflichten sich, den gegenseitigen Verkehr zwischen ihren Landen durch keinerléi Einfuhr-, Ausfuhr- oder Durchfuhrverbote zu hemmen. Ausnahmen hievon dürfen nur stattfínden: a) bei Tabak, Salz und Schiesspulver; b) aus Gesundheits-Polizei-Rücksichten; c) in Beziehung auf Kriegsbedürfnisse unter ausserordentlichen Umstánden. Artikel 2. Hinsichtlich des Betrages, der Sicherung und der Erhebung der Eingangs- und Ausgangsabgaben, sowie hinsichtlich der Durchfuhr dürfen von keinem der beiden vertragenden Theile dritte Staaten günstiger als der andere vertragende Theil behandelt werden. Jede dritten Staaten in diesen Beziehungen eingeráumte Begünstigung ist daher ohne Gegenleistung dem anderen vertragenden Theile gleichzeitig einzuráumen. Ausgenommen hievon sind: 1. jené Begünstigungen, welche von Einem der vertragenden Theile einem Nachbarlande zur Erleichterung des Verkehrs mit den daselbst erzeugten Nahrungsmitteln und Gegenstanden der Hausindustrie für gewisse Grenzstrecken und für die Bewohner einzelner Gebietstheile eingeráumt werden; 2. die von einem der beiden vertragenden Theile durch eine schon abgeschlossene oder etwa künftighin abzuschliessende Zolleinigung zugestandenen Begünstigungen. Artikel 3. In den Gebieten der vertragenden Theile sollen die bei der Ausfuhr gewisser Erzeugnisse bewilligten Ausfuhrsvergütungen nur die Zölle oder inneren Steuern ersetzen, welche von den gedachten Erzeugnissen oder von den Stoffen, aus denen sie verfertigt werden, erhoben sind.
