Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-27. A képviselőház által elfogadott válaszfelirati javaslat
27. szám. 107 meg fog felelni e törvényszabta kötelességnek a magyar törvényhozás előtt, mert mig a delegatiók a külügyminister eljárása fölött vannak hivatva Ítélni: a magyar kormány viszont a magyar törvényhozás előtt tartozik számolni azon befolyásról, a melyet a külügyek vezetésére törvényadta jogánál és kötelességénél fogva gyakorolt. Megnyugvással ismerjük el, hogy ezen kötelességéhez képest a magyar kormány a jelen alkalommal már tényleg is teljesítette az által, hogy a berlini békeszerződést az országgyűlésnek bemutatta. Ezt hozza magával alkotmányunk szelleme ugy, miként betűje, különösen az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-a, melynek értelméből önkényt foly az is, hogy a monarchia mind két felének törvényhozása a külügyi kormányzat irányát és eredményeit is saját ministeriumával szemben, annak parlamenti felelőssége szempontjából és annak kötelességszerű felvilágosításai alapján beható bírálat alá veheti és ezen czélból tanácskozásainak keretébe még azon nemzetközi szerződéseket is bevonhatja, a melyeknek érvénye a két törvényhozás utólagos jóváhagyásához kötve nincs, vagy a melyeknek végrehajtása törvényhozási intézkedéseket egyátalán nem igényel. Ezek után nem csak jogunkban állónak, hanem egyszersmind kötelességünknek is tekintjük, épen azon hűségnél fogva, melyet Felséged irányában szivünkben mindenkor s minden körülmények közt megőrzünk, teljes bizalommal és őszinteséggel már most is Felséged legmagasabb figyelmét azon mély nyugtalanságra irányozni, melyet ezen boszniai és herczegovinai hadjárat az országban keltett. Büszkék vagyunk azon legkegyesebb elismerésre, melyben Felséged vitéz hadseregünk magatartását részesíteni méltóztatott, mint a melynek soraiban nem csekély számmal e nemzet fiai is küzdöttek, kik mindnyájan ugyanazon bátorsággal és a hol kellett, életük feláldozásával is győzelemre segítették Felséged dicső zászlóit. Mély megilletődéssel olvastuk a dicséret azon meleg szavait is, melyekkel Felséged az ország lakosságának áldozatkészségéről, a mozgósitottak családjai körüli gondoskodásáról, a sebesültek ápolásában tanúsított buzgalmáról megemlékezni kegyeskedett. De azon készség, melylyel kiki e hazában Felséged parancsait teljesíteni sietett, nem felejtetheté el azt, mily súlyosak a tőlünk igénybe vett áldozatok, nem némíthatá el azon kérdést, váljon a legkedvezőbb esetben is elérhető czél kellő arányban álland-e ezen súlyos áldozatokkal? Nincs jogunk, nem is akarjuk ez időszerint kétségbe vonni a megszállás ideiglenes jellegét. Megértettük Felséged kijelentéséből, hogy a monarchia kérdéses tartományoknak csupán megszállására és kormányzására nyert megbízást. Meg vagyunk győződve, hogy Felséged bölcsessége és alkotmányos érzülete "mindenkor vissza fogná utasítani ezen állapot minden olynemfi változtatását, mely hű népei többségének és a politikai tényezők nagy részének ismeretes óhajával ellenkeznék. De már maga a megszállás is, melyről a törvényhozás előzetesen nem értesülhetett, egész sorát teremte a bevégzett tényeknek, melyek az általunk emiitett nyugtalanság forrását képezik. Tudjuk, hogy e tekintetben egy bizonyos határon belül össze kell egyeztetnünk hazánk érdekeit a fejedelmi trón méltóságával, a monarchia nagyhatalmi állásával és a megszálló hadsereg biztosságával. De bármi szűkre méressék is e határ, e bevégzett tények következéseit nem egy tekintetben az ország már ma is sajnosán megérzi. Felséges Urunk Királyunk! Ama legmagasabb trónbeszédben, melylyel Felséged három évvel ezelőtt a magyar országgyűlést megnyitni méltóztatott, élénken vala ecsetelve pénzügyeink rendezésének sürgős volta és ama magasztos királyi szavak nem is maradtak hatás nélkül. A múlt országgyűlés egyik fővivmánya abban állott: hogy pénzügyeink rendezése felé, habár csak lassú léptekkel, de folyvást közeledtünk. Egyfelől kiadásainknak a mulhatlanul szükségesnek legkisebb mértékére való leszállítása, másfelől pedig anyagi erőnk rendkívüli megfeszítése által elértük azt: hogy államháztartásunkban a hiány évről évre kisebb lett, hogy egy igen terhes függő adósság legalább első felének megszilárdítására megtehettük a kellő lépéseket és így teljesen jogosultnak látszott azon remény, 14*
