Képviselőházi irományok, 1875. XXVI. kötet • 871-921. sz.
Irományszámok - 1875-906. A pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
906. szám. 241 2-szor a ruttkai állomás építésénél a magyar állampályák beszakadása folytán több munkákból; 3-szor, a kassai pályaudvar nagyobbitásából ; 4-szer, az abos-zsolnai vonalnak hadi tekintetekből gyorsitott kiépitése ; 5-ször, csúszások és 1870-iki árviz okozta károkból. Eltekintve az épitő consortiumnak a társulat ellenében fenti összegen felül támasztott és a társulat által tényleg elfogadott kárpótlási követeléseire tett ellenészrevételekből szükségesnek látjuk az akkori közlekedési ministernek 1873. deczcmber 19-én 22,649. sz. a. kelt leiratában foglalt és a fenti követelési tételekre vonatkozó czáfolataira e helyen annál inkább hivatkozni, mivel e czáfolatok meggyőződésünk szerint még ma is teljesen fennállanak. Ugyanis ezen ministeri rendelet egyenként kimutatja, hogy például a force-majeur kártalanítása nem illetheti az államot, hogy a ruttkai ós egyéb pályaudvarok nagyobbitása a korábbi megállapodások szerint kötelessége volt a vállalkozóknak, hogy az abos-zsolnai vonal korábbi kiépitése czimén követelt praemium számszerűen és alakilag nem biztosíttatott e vállalat számára, de eme vonal nem is épült ki teljesen a kivánt időre, tehát ez alakban igény sem támasztható, épen ugy nem a csúszások és árviz okozta károkért, melyek csak a vállalatot illethetik, tekintettel az építkezésnek pauschalis öszszegért történt elvállalására. Mindezek daczára azonban, kizárólag méltányossági tekintetekből, a 4.600,000 frtra csupán 922,212 frtot talált a kormány mégis oly összegnek, melyet a törvényhozás ratiflcatiójának fentartása mellett, az állam részéről elfogadhatónak vélt. Mindezeknél fogva tehát nem találunk indokát arra nézve, hogy a társulat részvényesei és az állam most vállaljanak 4.600,000 frt utánfizetóst az épitő-consortium számára. Már előadtuk, hogy határozott nézetünk, miszerint joga ós kötelessége lett volna a kormánybiztosnak, oly határozatot, mely az állam érdekeire nézve is káros intézkedéseket tartalmaz, felfüggeszteni. Azonban e vasuttársulat közgyűlése még tovább ment a már 1873. június 29-én megszavazott 4.600,000 frt építkezési kárpótlás ügyében, a mennyiben az 1874. június 14-én tartott közgyűlésen, a melynek napirendjére ezen tárgy nem is volt kitűzve, utasittatik az igazgatótanács, hogy az építési vállalattal való rendezéshez szükséges pénzösszegeket hitelmüvelet utján beszerezve, időközben a váltó elfogadvány ok segélyével az építési fővállalat iránti tartozásoknak eleget tegyen. A jelen volt kormánybiztos nem kifogásolta ezen határozatot sem és a kormány hallgatólag tudomásul vette ezen közgyűlési végzést is. Az eredeti coneessiónak 22. §-a szerint a kormánybiztos vétójoggal bírt volna ezen szabályellenes ós az államra nézve is esetleges terheket involváló határozatok ellen, annyival inkább, minthogy az 1869. ápril 21-iki jegyzőkönyv és az építési szerződés szerint, minden utókövetelés kizárásával az építési consortiuin solidaris kötelezettséget vállalt, a pálya teljes kiépítésére s forgalomba átadására. Az 1868. május hó 1-én kelt ós kormányilag helybenhagyott pénzügyi szabályzat 14. pontja is azt tartalmazza, hogy a Société do Credit Fonciernek (ez esetben jogutódjának, az angol-osztrák banknak — illetőleg az épitő consortiumnak is), „nem álland jogában a kassa-oderbergi vasut-társaság ellen bármi néven nevezendő oly követelést emelni, mely által a részvényokmányok maximális összege tulhaladtatnék, és így ezen pont is igazolja, hogy a társulati alaptőke az épitő consortiuin pótkövetelései által nem terhelhető. Komoly aggályaink vannak nemkülömben arra nézve,- hogy egy vasuttársulati közgyűlés, ez esetben az 1876. június 1-én tartott közgyűlés, a kormány hozzájárulásával, beleegyezését adta anhoz, hogy az építési vállalat pótköveteléseinek kiíizethetése végett, az államilag ^aranti-rozott 5°/o kamatból l°/ 0 kamat vonattassék le, és adassék az építési vállalatnak. Szerintünk kamatgarantiában részesülő vaspálya-részvénytársaságok egyáltalában, de különösen addig, míg tónyKÉPV. H. IROMÁNY. 1875-78 XXVI. **1
