Képviselőházi irományok, 1875. XXVI. kötet • 871-921. sz.
Irományszámok - 1875-906. A pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
2S4 906. szám. A bizottság előtt ismeretes dolog, hogy a vasúttársaság zavarai legnagyobb részben annak engedélyezése és építési idejéből veszik eredetüket azon időkből, midőn hazánkban a vasutak rohamos építésének korszaka kezdetét vette, a midőn az építési tőkék beszerzése és elszámolása körül a pénzkezelő bankok és egyesek részéről nem éppen hü és pontos eljárás gyakoroltatott és hogy e tekintetben a társaság nagy kárára ezen vasútnál sem volt kivételes eljárás, azt igazolja azon körülmény, hogy az eredeti 58.237,800 írtnyi alaptőkéből csupán 33.250,000 forint lett tényleg az építés és felszerelésre befektetve. E mellett figyelmet érdemelnek ezen vasút építésének azon különböző fázisai, a melyekben az egymást felváltó vállalkozók, belátva a vasútnak a pénzbeszerzési költségek és egyébb, az építés folyamában előfordult inconvenieutiák által csonkított építési tőke elégtelenségét, különböző ürügyek alatt az építést abban hagyni, illetőleg attól menekülni igyekeztek és hogy az épités folytatása és befejezése csak is az akkori kormányok támogatásának és erélyes fellépésének köszönhető : ezen szünetelések, habár némi részben a részvényesek részéről saját érdekülr elhanyagolásának káros következményei voltak, a társaság pénzügyi zavarainak meg Ítélésénél mégsem maradhatnak figyelem nélkül. Mindezen körülmények és veszteségek okozták, hogy az eredeti alaptőke megnyirbálása után fennmaradt összeg, tekintve ezen kiválóan hegyi pályának építési nehézségeit, a melynek legyőzésére mértföldenként csak 690,000 frt maradt, az épités befejezésére anynyival is inkább elégtelennek bizonyult, mint hogy a kormány részéről történt rendelkezés folytán az épités az eredeti tervek némi változtatásával hajtatott végre; jelesen a közös hadügyek által a porosz háború miatt sürgetett zsolnai pályarész hamarább kiépítése a rutkai pályaudvarnak az eredetinél nagyobb méretek szerint történt építése, a kassai pályaudvar nagyobbitása, valamint nagyobb esőzések és árvizek által előidézett csuszamlások ós más elemi csapások által okozott károk ós több kiadások mind oly adatok, melyek az eredeti költségvetés keretén túl levén, a vállalat részéről a társulat és ennek viszont az állani ellen támasztható követelés némi alapját képezhetik. A társulat ezek szerint az építési vállalattal, mely eredetileg 8.664,727 forint kárpótlási igényt támasztott 4.600,000 forintban kiegyezvén, az erre vonatkozó iratokat az akkori (1873.) kormánynak felterjesztette, mely ezen összegből '2.118,564 frtot már akkor is figyelembe veendőnek talált. A jelen kormány, mint már fentebb említett, rendezni akarván egyúttal az 1875: XLI. t.-cz. alapján a társulat beruházási ügyét is, a cs. kir. osztrák kormánynyal egyetértőleg abban állapodott meg, hogy az időközi kamatokkal 5.121,000 írtra szaporodott teljes kárpótlási öszszeg helyett 2.521,000 írtnyi kárpótlást a magyar kormány vállal át, mely összegbe azonban a kincstárnak 549,422 írtnyi régi követelése betudatik, vagyis kielégíttetik, míg ellenben a cs. kir. osztrák kormány az 1872. évtől kezdve az engedély lejártáig évenként 28,402 ezüst frtot vállal magára, mely több teher a kárpótlási összeg 500,000 írtjának felel meg. Végre a részvényesek lemondanak 1% osztalékról a czólbavett rendezés érdekében. Az előadottak alapján egyrészt beismeri a bizottság, hogy a társulat részéről az állam ellen támasztható követelésnek mint azt már az előző kormányok is beismerték, némi jogalapja van, másrészt figyelembe veendőnek tartja azon körülményt, hogy a társulat az építési vállalat javára ezen követelés kiegyenlítésére 4.600,000 frt erejéig váltó-kötelezettséget vállalt; mely körülmény valamint a kassa-oderbergi naponta jövedelmezőbbé váló pályának ezen tartozás be nem váltása esetén beálló zavarai s az ezek folytán emiitett vasút papírjainak még az állam értékekre is vissza hatható krisise ; végre azon óhajtás, hogy hazai vasut-vállalataink egyszer valahára bajaikból kibontakozván, rendezett viszonyok között fejlődhessenek, indítják a bizottságot arra, hogy egy ezen vasuttársulat kárpótlási követeléseinek, mely e tekintetben utolsó, valamint függő beruházási ügyének rendezését a törvényjavaslat, illetőleg a becükkelyezendő szerződésben lefektetett
