Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-802. Törvényjavaslat, a végrehajtási eljárásról

80 802. szám. hajtót illetvén. Az 51. §. azon intézkedése, hogy a foglalás mellőzendő, ha az ingóságok oly csekély értéket képviselnek, hogy abból előreláthatólag nem több, mint az árverési költség kerülne ki, abban találja indokolását; mert ezen esetben a foglalás tényleges eredményre ugy sem vezetne, a jelentéktelen ingóságoktól a végrehajtást szenvedő megfosztatnék a nélkül, hogy a végrehajtató azáltal bármit is nyerne. Az 52. §. rendelkezést tartalmaz arra nézve, mely esetben lehet a végrehajtást oly ingóságokra vezetni, melyek nem a végrehajtást szenvedő birlalatában találtatnak. Az intézkedés által eléretni czéloztatik, hogy a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező, de másnak birlalatában levő ingó vagyon a végrehajtás alul feltétlenül elvonható ne legyen, s a roszhiszemü elvonás esetében a birlaló kártéritési kötelezettsége megállapittassék. Minthogy magánjogunk szabványai szerint a házastársak között kötelező vagyon-közössóg vagy vagyon-egység nincsen: az 53. §. megállapítja, hogy a házasság tartama alatt a házastársak közös tényleges birtokában levő ingóságok bármelyik házastárs ellen vezetett végrehajtás esetében lefoglalhatok; természetesen fentmaradván a másik házastársnak azon joga, hogy igényper uiján érvényesíthesse az őt megillető tulajdonjogot. A foglalásnak a családi viszony igényelte korlátai az 53. §-ban szinte megállapitvák. Az 55—57. §§. a végrehajtás alá nem vonható tárgyakat illetőleg jelenbeni perrendtartásunknak megfelelően intézkednek; az 58—64. §§. pedig a közszolgálatban levők fizetéseinek, nyugdijainak, illetményeinek, stb. korlátolt végrehajtás alá vonására nézve az 1876. évi XXXI. törvényczikk intézkedéseit veszik át, megtoldva azon a közérdek indokolta rendelkezéssel, hogy e részben eltérő egyezmények, és a végrehajtást szenvedő részéről való lemondás hatálylyal nem bir; s hogy a fizetésre eszközlött végrehajtásnak áthelyezés, magasabb fizetésbe lépés esetében, ugy a nyugdíj és végkielégítési jutalókra is hatálya van. Utóbbi intézkedésnek kifejezett felvételét az tette szükségessé, hogy mellőztessenek azon költségek, melyek az ismételt végrehajtások vezetése körül felmerülnek. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál alkalmazottak illetményeinek, továbbá a napidijaknak ós munkabéreknek bizonyos korlátig a végrehajtás alul való mentesítését figyelmen kivül nem hagyható méltányossági tekintetek, és az indokolja, hogy az ilyen még a jövőben kiérdemlendő illetményeknek egészben való végrehajtás alá vonása szükségszerűen azt eredményezné, hogy a végrehajtást szenvedő az alkalmazásból elbocsáttatnék, s a végrehajtató kielégítést még sem nyerhetne. A 68. §-nak korlátozó intézkedéseit a jótékonysági illetmény természete, a 69. §-ban foglalt korlátozást a közérdeknek és a végrehajtató -érdekének móltányos kiegyenlítése, a 70. §. rendelkezését a biztosítási dijak jogi természete, végre a 71. §. korlátozását agricultur érdekeinknek szem előtt nem téveszthető megvédése indokolja. A 72. %. rendelkezése a kereskedelmi törvénykönyv idevonatkozó intézkedéseinek szükségszerű folyományát képezi. A 74. §. a felülfoglalást az eljárás egyszerűsítésének szempontját szem előtt tartva, szabályozza. A 76. §-ban a törvényes zálogjog tüzetesb körülírásánál a földbirtokosok jogos érdekeinek megvédése tartatott szem előtt. A 77. §. azon rendelkezése, hogy a készpénz, arany- és ezüstnemüek, értékpapírok letételét a felek ellenőrizni, s esetleg a letétel elmulasztása esetében kártérítés igényeinek különbeni elvesztése mellett bejelenteni tartoznak, szükségesnek mutatkozott azért, mert a bíróságok a kiküldötteket a végrehajtási eljárás gyors folyamát gátló rendelkezések nélkül nem ellenőrizhetik oly joghatálylyal, mint azt a felek tehetik, és saját érdekükben tenni hivatva is vannak. A 79 — 82. §§. a lefoglalt ingóságoknak szoros zár alá vételét és elszállítását oly módon szabályozzák, hogy a végrehajtató jogos érdekének figyelemben tartása mellett a végrehajtást szenvedőnek, a korább foglaltatónak és az igénylőnek jogai is kellően méltányolva legyenek. — Ezért mutatkozott szükségesnek, hogy a lefoglalt ingóságoknak nagy költséget okozó, s gyakran felesleges, nem ritkán, csakis bosszantásra czélzó elszállítását, esetleg a végrehajtást szenvedő