Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-870. Schwarcz Gyula törvényjavaslata, az államtanácsról

386 870, szám. Már fönebb emiitettem, miszerint azon államtanácsok, melyek Európaszerte a törvényjavaslatok előkészítésén kivül még közigazgatási bíráskodással is foglalkoznak, a franczia államtanács alapgondolatából merítették szervezetük jellegző mozzanatait : a franczia államtanács pedig kezdve Sióyes alkotmányaitól le az 1872-iki május 24-iki és az 1875-iki ápril 25-iki törvényekig oly alkotmányokban gyökerezik, a melyek a Bourbon-restauratió és a júliusi polgár-királyság időit leszámítva, az államhatalmak teljes megosztásának elméletében, tehát oly elméletben, oly alaptételben találják létjogukat, a mely Magyarország alkotmányával — különösen a kormányfelelősség szempontjából tekintve — merőben ellentétes fölfogásra és irányzatra támaszkodik. Mindezen franczia alkotmányok — köztársaságiak ugy, mint esászárságiak — magának az államfőnek — köztársasági elnöknek vagy császárnak — felelősségére, nem pedig a parlamenti ministerek felelősségére fektetik a megosztott államhatalmak egyensúlyának alapgondolatát és igy bátran fölruházhatták államtanácsukat a közigazgatási bíráskodás jogával is, a nélkül, hogy zürhangot bonyolítottak volna bele az öszhangzatba. Utánozták e franczia intézményt bizonyos európai államok némi módosításokkal, a mieinktől merőben eltérő viszonyok közt: ámde mi Magyarországon előnyösen ezt épen nem utánozhatnék. A mi alkotmányunkban fönálló államhatalmi egyensúlyt ha nem is egy lökésre, de a gyakorlat folyamában már bizonyára fölbillentené azon közigazgatási bíráskodási jog, melylyel a törvényjavaslatok előkészítésére hivatott államtanács lenne fölruházva : oly hatalommá fogná magát az ily combinált jogkörű államtest csakhamar kinőni, a minőt parlamentarismusunk fölvilágosult'barátai bizonyára nem örömest ékelnének oda a végrehajtói, bírói s törvényhozói hatalmak közé, különösen ez utóbbinak rovására, de még magának a birói hatalomnak is nem csekély csorbájára. Jogi szempontból nem tennénk tehát előre egyetlen lépést sem, maradnánk a mostani viszás helyzetben, legfölebb ui képletbe kereteznők bele az eddigi anomáliákat: de nem érnénk czélt ezáltal más tekintetben sem. Ha csak annyi államtanácsossal akarnók végeztetni mindkét jog- és munkakör teendőit, mint a hányat például e javaslat a tisztán törvényelőkészitési munkálatokra szánt államtanács kebelében fölállittatni indítványoz : ez esetben nem érnénk czélt, mert ennyi államtanácsos épen csakhogy megbírna felelni a törvényjavaslatok szakszerű ós rendszeres előkészítésének, kidolgozásának, fölszerelésének, szerkesztésének, egyeztetésének: ha még közigazgatási ügyekben biráskodniok is kellene: ugy ez már annyira túlterhelné őket, miszerint megfelelni sem egyik, sem másik munkakörüknek kellőleg nem bírnának. Tehát több államtanácsost kellene alkalmazni: nem egygyel, kettővel többet, mert ez mit sem segítene, hanem legalább is félannyival többet, mint a hány államtanácsos tisztán törvényelőkészítő czélokra alkalmaztatandott. Kérdem már most, mit nyernénk ez által a takarékosság szempontjából? Alig nyernénk egyebet, mint azon különbözetet, melyet az államtanács ily túlterheltetése árán az államtörvényszók elnöke, alelnöke és segédszemélyzete fizetésében megtakaríthatnánk. Ez semmi esetre sem indíthat bennünket arra, hogy két külön sajátjog- és munkakörében teljes haszonnal értékesíthető államtest helyett csak egyetlen egy közeget akarjunk fölállítani, de ezt is csak akként, hogy ártani árthasson akár minden lépten-nyomon, de használni egyátalán ne használhasson, legalább ne annyit, a mennyi a tényleges visszás állapotokhoz képest szembeszökő vagy legalább időfolyamában kiérezhető javulást legyen képes előidézni. Nem, — mi nem űzhetünk oly nagy fényűzést, mint üz Ausztria, a mely szemben a ministeri felelősség, az állampolgárok politikai egyéni alapjogain elkövetett és a közigazgatásilag okozott jogsérelmek kérdéseivel három külön nagy bíróságot léptetett életbe: „Staatsgerichtshof"-ot, „Keichsgericht"-et és „Oberster Verwaltungsgerichtshof"-ot. Nekünk erre pénzünk nincsen. Azt azonban még mi is tehetjük, hogy két külön életképes közeget bírjunk fölállítani, — egyet, az államtanácsot a törvényjavaslatok szakszerű előkészítésének czéljából és egyet, az államtörvényszéket a közjogi, s közigazgatásilag okozott jogsérelmek jogorvoslására. S valóban, ha már egyesíteni kell jog- és munkaköröket: akkor csak inkább egye-