Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.
Irományszámok - 1875-870. Schwarcz Gyula törvényjavaslata, az államtanácsról
870. szám. 387 sithetjük a közjogi, és a közigazgatásilag okozott sérelmekre vonatkozókat egy államtörvónyszókben, melynek egyik osztálya tüzetesen közigazgatási bíráskodással foglalkozhatik, mint egy államtanácsban, a melynek tagjai részben bírák kellene hogy legyenek, részben pénzügyi, közlekedési, közigazgatási, közoktatásügyi, bányászati stb. szakértők és codificatorok egyúttal. Jelenleg a vád alá helyezett ministerek fölött a főrendiház illetékes, ugyanarra, hogy az 1848-iki törvényeink alapján bíróságot üljön: mi ebben is Angliát, és az egy időben Anglia mintái után indult franezia intézményeket utánozzuk. Württembergben, a szász királyságban, Dániában, Ausztriában stb. a vád alá helyezett ministerek fölött az államtörvényszék itél. Nagyon sok indok szól a mellett, hogy a vád alá helyezett ministerek fölötti bíráskodást egy független magas bíróságra bizzuk: egygyel több ok, miszeiint az államtanácsot érintetlen hagyván fönnjelzett törvény előkészítési föladatában, mindazon jog- és munkakör gyakorlására, a melyeket Ausztriában a „Staatsgerichtshof", az „Oberster Verwaltungsgerichtshof" ós részben a „Reichsgericht" gyakorolnak, egyetlen egy államtörvény széket állítsunk. Nem fogna kerülni e két közeg fölállítása sokba: és ezt kimutatni igen egyszerű. A Semmitőszék jog- és munkaköre a Legfőbb itélőszékre ruháztathatnának, s ez esetben a Semmitőszék megszüntethetnék, illetőleg a Semmitőszókre jelenleg tett kiadások a fölállítandó államtörvényszék szükségleteinek fedezésére fordíttathatnának. — Ez értelemben az államtörvényszók fölállítása államháztartásunk terheit, deficitjét nem szaporítaná, vagy ha igen, a különbözet alig rúghatna néhány ezer forintra. De az államtanács fölállítása sem szaporíthatná államháztartásunk terheit, ha 1. beszüntettetnének azon 7—8 ministeri tanácsosnak, 2—3 osztálytanácsosnak, összesen vagy 10 titkár, fogalmazó, segéd-fogalmazónak állomásai, a kik jelenleg évről évre átlag, ha nem is épen kizárólag, de túlnyomólag törvényjavaslatok előkészítésére szoktak alkalmaztatni, 2. ha a kormány és képviselőház, főrendiház fölhasználnák a törvényjavaslatok gyorsabb letárgyalásának módozatait, illetőleg azon időkimélós előnyeit, a mely időkimélésre egyes-egyedül az államtanács szakszerű és rendszeres előkészítő munkálkodása képesítené a törvényhozást. Érintett állomások költségei az államtanács szükségleteinek fedezésére fordíttathatnának, az országgyűlés pedig — ugyancsak az államtanács folytonosan rendszeres előkészítő munkálkodása folytán — nem lenne kénytelen évenként 10—11 hónapot együtt tölteni, csak azért, hogy e 10—11 hónap folyamában gyakran 2—3 hétig tárgy nem létében szünetelgessen. — Az országgyűlés mindkét háza meglenne kímélve ez esetben az ily időpazarlás- és vesztegeléstől; folyton lenne mit dolgoznia, és mert az államtanács általi előkészítés már magát a sorrend rendszerességét ós így annak félbeszakithatlan folytonosságát is biztosítaná: az országgyűlés legfölebb 5—6 hónapon át maradna együtt, és mégis ezen 5—6 hónap alatt alaposabb, jobb munkát fogna végezhetni, mint jelenleg. — Ez által megtakaríthatnánk néhány százezer forintot, — már ezen néhány százezer forint teljesen fedezné az államtanács összes költségét és e mellett még némi összeget juttatna vissza az állampénztárba. E szerint az államtanács nem szaporítaná az államháztartást uj terhekkel. Sőt az államtanács fölállításából még positiv közvetlen nyereség háromlanék az állampénztárba. És azután azon nagy előny, melyet egy ily államtanács közvetve eredményezne! Az ország nyerne jó törvényeket, — az államélet összes nagy érdekei öszhangzatos fejlesztés áldásait élvezhetnék. A kormány pedig, mely most csak nem paralyzálva van, három rendbeli túlterhelő munkájának súlya alatt, üdvös tevékenységet fejthetne ki azon jog- és munkakörben, a melyre tulajdonkép hivatva van. De hát miért terjesztem én be e javaslatot most, az országgyűlés vége felé, miért oly időben, midőn alig valószínű, hogy e kérdés a sorrendbe egyátalán föl is vétessék?
