Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-870. Schwarcz Gyula törvényjavaslata, az államtanácsról

870. szám. 375 Melléklet a 870. számi! irományhoz. Indokolás, az államtanácsról szóló törvényjavaslathoz. Az 1848: III. t.-ezikk 19. §-a igy hangzik: „Az ország közös-ügyei, fölött ő Felsége vagy a nádor s királyi helytartó vagy a ministerelnök elnöklete alatt tartandó értekezés végett Budapesten álladalmi tanács állíttatik fel, mely a legközelebbi országgyűlésen fog állandólag elrendeztetni." Ennek kapcsában a következő intézkedések elrendelését találjuk a 20. §-ban: „Az ő Felsége személye körül leendő minister mellé a kivántató hivatalos személyzettel két álladalmi tanácsos rendeltetik, kik jelenleg a magyar királyi udvari kanczellária előadó tanácsosai közül fognak az illető minister előterjesztésére kineveztetni." A 21. §.: „A 7. §-ban emiitett s egyenesen ő Felségének fentartott tárgyakat" (t. i. érsekek, püspökök, prépostok, apátoknak ós az ország zászlósainak kinevezését, a kegyelmezós jogának gyakorlatát és a nemességnek, czímeknek s rendeknek osztását) „a személye mellé rendelt felelős magyar minister fogja a mellette levő álladalmi tanácsosokkal és személyzettel kezelni." 22. §.: „A m. kir. udv. kanczellária többi előadó tanácsosai a 19. §-ban emiitett álladalmi tanácsba fognak áttétetni." 23. §.: „A m. kir. helytartótanács és az udvari kincstár az illető ministeri osztályok között az álladalmi tanács alakitásánál is szemügyben tartandó 1791. 58. d) t.-czikkre való figyelemmel felosztatnak." (Az 1791. 58. d) t.-cz. rendelete szerint a m. kir. helytartótanácsnak ugy kebelében, mint alantosabb hivatalos állomásaira igazságos számarányban —in justa proportione —Dalmát-Horvát-Tótországból is alkalmazandók egyének.) 24. %.: „A 6-ik §-ban köiülirt kormánytestületeknek (t. i. a m. kir. udv. kanczellária, a m. kir. helytartótanács és az udv. kincstár) elölülő tagjai a 19. §-ban emiitett álladalmi tanácsban foglalnak helyet, s ott a Felség, a Nádor s királyi helytartó vagy ministerek távollétében elnökölnek." Ennyit találunk az államtanácsról az 1848: III. t.-czikkben. Első pillanatra beláthatni, miszerint ezen 1848: III. t.-czikk — habár mindez ideig sem felfüggesztve, sem módositva, sem eltörülve nem is lőn, — jelen törvényhozásunkat egy magában véve további törvényhozási lépések tételére többé nem kötelezheti. Túlhaladottak immár azon föltételek, sőt többé be sem tölthetők azon föltételek, a melyekhez 1848-iki törvényhozásunk amaz államtanácsnak első, úgyszólván ideiglenes szervezetét kötötte volt; túlhaladott azon álláspont is, a melyből 1848-iki törvényhozásunk alkotmányunk keretén belül egy államtanács lét-czólját megállapítani jónak látta, midőn kimondotta, miszerint „az ország közügyei fölötti értekezés végett" fog ily államtanács fölállittatni. Valóban, ha kissé figyelemre móltatjuk idéztem törvónyczikk ezen jellemző szavait, nem csodálkozhatunk azon csaknem leküzdhetlen bizalmatlanság fölött, melylyel 1867 óta nálunk az államtanács fölállításának eszméje legkivált azon körökben találkozott, a mely körök a legóberebb óvatossággal óhajtanak mellőzni minden intézményt, mely a meghamisitlan parlamentarismus természetes államhatalmi működésének föltételeit csak a legtávolabbról is érinthetné. „Az ország közügyei fölötti értekezés" — parlamentaris államban nem lehet indok egy államtanács fölállítására: parlamentaris államban ezen „értekezés" a legjobb esetben fölösleges, igen, igen sok esetben azonban csak arra