Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-810. Törvényjavaslat, a katonai behivó-parancsnak nem engedelmeskedés és erre való csábitás megbüntetéséről

188 810. szám. ezen büntetendő cselekmény gyakran az illető környezetének működése, vagy általán harmadik személyek által idéztetik elő. Szükséges tehát, hogy az ezen büntetendő cselekményre való csábítás is büntettessék, és pedig nemcsak az esetre, ha a csábítás cselekménye büntettet, hanem akkor is, ha vétséget képez ; és pedig annyival inkább, mert a behivási parancsnak nem engedelmeskedés a legtöbb esetben mint vétség fordul elő, s mert más részről azon rokon természetű cselekmény, mely által a hadköteles az ujoncz-állitáson való meg nem jelenésre biratik, a védtörvény értelmében szintén érzékenyen büntettetik, s mert az njonczállitáson meg nem jelenés kisebb kötelesség-sértést képez, mint a behivási parancsnak nem engedelmeskedés; az ezen büntetendő cselekményre való csábítás tehát veszélyesebb cselekménynek tekintetendő, mint az ujonczállitáson meg nem jelenésre való csábítás. II. Jelen törvényjavaslat a behivási parancsnak nem engedelmeskedés által elkövetett büntetendő cselekményeket a tettest a tett minőségéhez képest három osztályba sorozta, illetőleg háromfélekép t. i mint katonai bűntettet, katonai vétséget, és mint közönséges vétséget qualiíicálja. Az 1. §-ban azon esetek soroltatnak fel, melyekben a behivási parancsnak való nem engedelmeskedés katonai büntettet, a 2. §-ban, melyekben katonai vétséget, a4.§-ban pedig, melyekben közönséges vétséget képez. Az 1. és 2. §§-ban emiitett büntetendő cselekmények büntethetősége a katonai eskü által elvállalt, illetőleg föltételezett katonai kötelességek megszegésén alapul, ennélfogva a katonai büntettek ós vétségek közé sorozandók. Ezen oknál fogva a behivási parancsnak nem engedelmeskedés, — a mennyiben a tettesek katonai esküt nem tett személyek — közönséges büntetendő cselekményül volt minősítendő. A katonai esküt tett személyek által elkövetett büntetendő cselekménynek bűntett vagy vétségként való minősítése, a behivási parancsnak fontosságától, s a mulasztás időtartamától tétetett függővé s a nagyobb fontosságú behivó parancsnak nem engedelmeskedés, a mennyiben a vétkes mulasztás 8 napnál tovább tart, — katonai bűntettnek, — ha pedig a mulasztás 8 napot meg nem haladt s általán, ha a behivó parancs hadseregszervezeti szempontokból csekélyebb fontossággal bir — katonai vétségnek qualificáltatott. Minthogy katonai büntetendő cselekményt a katonai büntető törvénykönyv 142. §. s az 1855. január 15-én kelt életbelóptetési nyilt parancs III czikke értelmében csak katonai esküt tett személyek követhetnek el, az ily esküt nem tett személyekre nézve, a behivó parancsnak nem engedelmeskedés katonai büntetendő cselekménynek nem minősíttethetett, hanem a fentebb kifejtett általános szempontoknál fogva az ezen személyek által elkövetett cselekmény enyhébb bánásmód alá volt veendő s közönséges vétségnek qualificálandó. Indokolja ezt azon körülmény is, hogy ezen cselekmény — az ismételt visszaesés esetei kivéve — mint szolgálati hanyagság csak fegyelmileg fenyíttetett. A büntetési határozmányok megalapításánál a katonai fegyelem megsértése által elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozó büntető határozmányok vétettek mintául, ezeknek azonban a behivási parancsnak nem engedelmeskedés által elkövetett büntetendő cselekmények különös természete folytán kellett módosíttatniuk. A háború esetére szóló büntetési fokozat, illetve az ennek alapul szolgáló körülmény akként Íratott körül, hogy a háború esete alá, a háború tényleges kitörésén kívül a hadizenet által beállott állapot is subsummáltatott A katonai vétségek büntetésének kiszabásánál különösen szem előtt tartatott a honvédségi törvény (1868 : XLI. t.-cz) 23. §-a, a mennyiben a tettes nem tényleges hadi szolgálatra hivatott