Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-810. Törvényjavaslat, a katonai behivó-parancsnak nem engedelmeskedés és erre való csábitás megbüntetéséről

810. szám. 187 Még nagyobb a különbség azon szolgálattétel természetének tekintetében, a melytől a vétkes a szorosabb értelemben vett szökés, vagy a katonai behivó parancsnak nem engedelmeskedés által magát elvonni akarja. Azon különbség, mely a tartalék vagy a honvédség időszaki fegyvergyakorlataira meg nem jelent egyénnek és annak büntetésre méltó volta között létezik, ki a rendes sorhadi szolgálat elől szökött meg, semmi esetre sem oly nagy, mint az, mely azok büntetésre méltó volta között van, kik közül az egyik az időszaki fegyvergyakorlatokra való behívásnak, a másik pedig a mozgósítás czéljából kibocsátott behivási paracsnak nem engedelmeskedik. Az előadottakból következik, hogy a katonai büntető törvénykönyvnek a szökésre vonatkozó határozmányai, a behivási parancsnak nem engedelmeskedésre nem illenek és nem alkalmaztathatnak, mert ezen két büntetésre méltó cselekménynek döntő ismérvei egymástól lényegesen különböznek. A büntető törvényhozásnak a hadi szervezet átalakítása folytán szükségessé vált változtatásai tehát nem szorítkozhatnak csupán a szökésre nézve a katonai büntető törvénykönyvben foglalt határozmányoknak módosítása vagy kiegészítésére, hanem sokkal inkább szükséges, hogy a behivási parancsnak való nem engedelmeskedés megítélése és megbüntetése iránt uj intézkedések alkottassanak, melyeknek a szökésre vonatkozó határozmányoktól teljesen függetleneknek kell lenniök. Ezen irányban az első lépés az által törtónt, hogy a behivási parancsnak nem engedelmeskedés, a honvédségről szóló törvényben, a szökéstől különböző büntetendő cselekvény gyanánt tárgyaltatik. Az által, hogy a most érintett törvényben ezen büntetendő cselekvény főjellegéül az engedetlenség emeltetik ki, meg van adva a kiindulási pont a behivási parancsolatnak való nem engedelmeskedés iránt teendő törvényhozási intézkedésre nézve. A behivási parancsnak nem engedelmeskedés, semmi esetre sem foglalható a katonai fegyelem megsértésének fogalma alá, mert az utóbbi szolgálati parancsnak létét föltételezi, a mely a katonai szervezeti szabályok szerint csak a tényleges szolgálati viszonyban létezőkhöz s nem intéztethetik azokhoz, kik még csak behivandók. Ha azonban a behivási parancs szigorú megtartását illetve a parancs pontos teljesítését repr^ssiv rendszabályok által biztosítani kívánjuk : ugy nem szorítkozhatunk pusztán azon esetekre, a melyekben a hadakozó állományhoz tartozó katonai személyek válnak ezen büntetendő cselekményben bűnösekké. A behivási parancs fontossága, a nem hadakozó katonai személyek tekintetében is sokkal nagyobb lett, ugy hogy a behivási parancsnak nem engedelmeskedés, a most emiitettek személyekre nézve sem azonosítható a hanyagság által elkövetett közszolgálati kötelességek megsértésével. Ennélfogva, a mennyiben a behivási parancsnak nem engedelmeskednek, az emiitett személyekre nézve is súlyosabb büntetést kell szabni, és a mulasztást mint különös büntetendő cselekményt kell tekinteni. A mi a behivási parancsnak való nem engedelmeskedés iránti csábítást illeti, a katonai esküt tett személyekre nézve, minthogy a katonai büntetőtörvénykönyv ez irányban kellő határozmányokat tartalmaz, ezúttal intézkedésnek szüksége fenn nem forog. A hadszervezeti viszonyokban beállott viszonyok folytán szükséges azonban, hogy e tekintetben intézkedés tétessék azon katonai személyekre nézve, kikre a katonai büntetőtörvónykönyvnek ide vonatkozó határozmányai nem alkalmazhatók, a kik azonban katonai jurisdictio alatt állanak, t. i. a katonai esküt nem tett egyénekre. A behivási parancsnak nem engedelmeskedők ellen alkotandó repressiv rendszabályok hatása és eredménye igen kétségessé tétetnék, ha azok, kik a behivottat ezen büntetendő cselekmény elkövetésére csábítják — büntetlenek maradnának, mert a dolog természetében rejlik, hogy 24*