Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-810. Törvényjavaslat, a katonai behivó-parancsnak nem engedelmeskedés és erre való csábitás megbüntetéséről

186 810. szám. A meg nem jelenőnek egyéni szándéka és czélzata azonban, ha a behivási parancs jelentőségét szem előtt tartjuk — elhatározó jelenség és ismérv gyanánt nem tekinthető. A behivási parancsolatnak nem engedelmeskedés móltatása, illetve birálatánál, az elmaradás veszélyes és büntetésre méltó voltát, a parancsolat figyelmen kivül hagyásában rejlőnek kell tekintenünk, a melynek pontos teljesítése, a mai hadszervezet szabályozásának előföltótelét képezi. Egyébként a matériának nem pusztán elvi oldala igényel változtatást, hanem- elodázhatkn gyakorlati szükség, hogy a tartalék, póttartalék és a honvédség tekintetében felmerült és fentebb emiitett kételyek megoldassanak. Elodázhatlan szükség továbbá a büntető határozmányoknak megváltoztatása is. A behivási parancsolatnak a jelen viszonyok közötti jelentőségével teljesen összeegyeztethetvén, hogy azon tartalékos, a ki a behivási parancsnak hat hét alatt nem engedelmeskedik — csak fegyelmi utón legyen fenyítendő. Ép oly kevéssé tagadtathatik, hogy a katonai büntető törvénykönyvnek azon föntebb emiitett határozmányai, melyek a szökési szándéknak tisztek ellenében való bizonyítását targyazzák, szintén helytelenek, ha a behivási parancsolatnak való nem engedelmeskedést kellőleg méltatjuk. Egyébként eltekintve ettől, a katonai büntetőtörvényvkönyben a szökés iránt foglalt büntető határozmányok, a behivási parancsolatnak való nem engedelmeskedésre ezen büntetendő cselekvény mai jelentőségében általán igen kevéssé illenek. Ha a büntetés kiszabására befolyással biró egyes okokat szemügyre vesszük, el kell ismernünk, hogy azok horderejének teljesen különbözőnek kell lenni, a szerint, a mint szökésről vagy behivási parancsnak való nem engedelmeskedésről van szó. A szökés büntetésének kiszabásánál a legmesszebb terjedő befolyása az önkónytes jelentkezésnek van. A behivási parancsolatnak való nem engedelmeskedés tekintetében, az önkónytes jelentkezésnek oly hatály nem tulajdonitható, mert ezen büntetendő cselekmény lényege és veszélyes volta a késedelemben, tehát egy oly körülményben van, mely a késő jelentkezés által el nem enyésztethetik. Ep ily különbözők a viszonyok a visszaesés tekintetében, a melyre a szökésre vonatkozó büntető határozmányok igen nagy súlyt helyeznek. A behivási parancsolatnak nem engedelmeskedésnél a visszaesésnek azért nem tulajdonitható oly kiváló jelentőség, mert a visszaesés lehetősége ezen büntetendő cselekménynél igen korlátolva van és a vétkes akaratán kivül álló viszonyoktól függ. A szökés tekintetében a legénység az altiszttől lefelé enyhébb bánásmód alá vétethetik, mint az ezen büntettet elkövető tiszt, mert a szökés a fegyver alatt álló legénységnél sokkal nehezebben történhetik, a kellő időben való felfedezés pedig sokkal valóbbszinü. A behivási parancsolatnak való nem engedelmeskedés tekintetében épen forditott viszony létezik s ezen büntetésre méltó cselekvóny tekintetében a szigor sokkal inkább ajánlatos, indokolt a legénységre mint a tisztekre nézve, mert ezek a tiszti állásukkal összekötött viszonyoknál fogva, sokkal inkább ösztönözve vannak a behivási parancs iránti engedelmességre. Ellenben a büntetés kiszabásánál tekintetbe veendő egyéb okoknak sokkal nagyobb hatály tulajdonitható a behivási parancsolatnak való nem engedelmeskedés megítélésénél, mint a szorosabb értelemben vett szökés megfenyitésénél. Ez áll részben azon körülményre nézve, váljon a tett háború vagy béke idején követtetett-e el? Ezen megkülönböztetés, a katonai büntető törvénykönyvnek a szökésre vonatkozó határozmányaiban a büntetés kiszabására befolyással biró egyébb körülményekkel szemben kevésbbé lép előtérbe, mig ellenben az érintett megkülönböztetésnek a behivási parancsnak való nem engedelmeskedés megítélésénél elhatározó döntő sulylyal kell birnia.