Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-810. Törvényjavaslat, a katonai behivó-parancsnak nem engedelmeskedés és erre való csábitás megbüntetéséről

810. szám. 185 Ezek szerint jelenleg a behivasi parancsnak nem engedelmeskedés, — ha a vétkes távollét 8 napot túlhalad : a legénységre nézve mint szökés, különben pedig mint önhatalmú távollét fenyítendő. Azon tisztekre nézve, kik a behivasi parancsnak nem engedelmeskednek — személyüknek a szolgálattól való örökös elvonása iránti szándék akkor tekintendő bebizonyitottnak, ha szabadságidejüket két, illetőleg, ha külföldre szabadságoltattak, négy hóval áthágták, ós háromszori hirdetményi felhivásra sem meg nem jelentek, sem távollétüket nem igazolták, Ezen általános szabályoknak alkalmazhatósága, a vódrendszerben törtónt változások folytán kétessé vált. Az e tekintetben gyakran fölmerülő kétely alapja abban rejlik, hogy a katonai büntető törvénykönyv, a fegyver alatt álló katonák ós tartalékosak között különbséget állapit meg, s az utóbbiakat a szökés miatt csak az esetben rendeli a fegyver alatt álló legénységgel egyenlő bámásmód alá vétetni, ha tényleges szolgálatban vannak, s ha tényleges szolgálatban nincsenek a behivasi parancsolatnak nem engedelmeskedés miatt rendszerint fegyelmileg, bűnvádi utón pedig csak akkor büntetendők, ha a vétkes mulasztás hat hétnél tovább tart. A fegyver alatt álló csapatok és a tartalékosak között a katonai büntető törvény által tett ezen megkülönböztetés folytán nem csak az iránt merül fel kétely, váljon, mily tekintet alá veendő a honvédség, a melyről mint ujabb időben alkotott intézményről a katonai büntető törvénykönyv emlitést nem tehetett, hanem egyszersmind az is kétes, váljon a katonai büntető-törvényben előforduló kitétel: „tartalék" alkalmazható-e az uj védtörvóny által alkotott tartalék ós póttartalókra, minthogy ezen intézmények igen különböznek azon tartaléktól, mely a katonai büntető-törvénykönyv életbeléptének idején fennállott. Kétségesnek kell továbbá tekinteni, váljon a katonai büntető-törvénykönyv határozmányai alkalmazhatók-e az ujabban létrejött viszonyokra t. i. az elienőrzési szemlékre, és az időszaki fegyvergyakorlatokra, minthogy ezek a védtörvóny életbelépte előtt, illetőleg a katonai büntető-törvény keletkezésekor nem léteztek. Az előadottaknál fogva könnyen érthető, hogy a katonai büntető-törvénykönyvnek a behivasi parancsolatnak nem engedelmeskedésre szóló eseteire való alkalmazása a törvény alkalmazására hivatott közegeknél bizonytalanná vált. A törvény alkalmazásában való bizonytalanságnak azonban még messzebb terjedő hatásai vannak. A szökésnek törvényszerű fogalma ugyanis, a mennyiben a törvény szerint a meg nem jelenés az elszökóssel ugyanazonos, határozott ellentétben van a szó nyelvtani értelmével, s azon felfogással, mely a szökés értelmét illetőleg a népben gyökeret vert Ezen ellentét az előbb létezett hadiszervezet mellett, talán kevésbé volna érezhető, jelenleg azonban, midőn a behivandóknak legnagyobb része csak rövid ideig ól katonai állapotban és katonai viszonyok között — sokkal élénkebben lép előtérbe. Azon egyén, ki polgári foglalkozásától elszólittatik — rendszerint nem bir annak ismeretével, s csak nagy nehezen foghatja fel, hogy 8 napot túlhaladó késedelme által a törvény értelmében szökevónynyé válik. Ily viszonyok között a törvény ismeretének és valódi értelmének hiánya, egyszersmind a törvény pontos követésének is akadályát képezi. E szerint fölöttébb kívánatosnak mutatkozik, hogy a behivasi parancsolatnak nem engedelmeskedés által elkövetett büntetendő cselekvény, a törvényhozás által az általános felfogásnak megfelelő szempontból tekintessék. Egyébként e tekintetben nemcsak a büntetendő cselekmény elnevezésének megváltoztatása kívánatos, hanem a szökés nevének elhagyásával, a szökés fogalmának is el kell esnie. A szökésnek a katonai bűntető törvénykönyv által elfogadott értelme szerint lényeges ismérvét azon szándók képezi, hogy a szökevény a szolgálattóteltől magát örökre el akarja vonni. KEPV. H. IBOMÁNI 1875-78. XXV. 24