Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-808. Törvényjavaslat a magyar rendőri büntető törvénykönyv

176 808. szám.bizonytalanságot, sőt a személyes biztonságra nézve — a polgárok hibáján kivül veszélyt vonna maga után. Ennek elkerülését ozélozzák a 9. és a 14. §§.; különösen ez utóbbi szakasz két utolsó bekezdése, a rendeletek és a szabályok közti összeütközések kikerülésére lényegesen szükséges. De nem csupán a büntetések maximuma tekintetében volt szükséges a rendelet és a szabály jogszerűségét körvonalozni, s nem látszott elégségesnek az sem, hogy a 9. § ban a rendeletnek és szabálynak a törvénynyel való összeférhetlensége kizárassek: a jogállam természete e tekintetben még egyéb garantiát is követel, melynek a 10. és 12. §§-ban foglalt intézkedések által iparkodott megfelelni a kormány. A rendelet és a szabály kötelező voltára nézve — elengedhetlen, föltétlen követelmény gyanánt állapítja meg a törvényjavaslat, hogy azok hozatalánál az illető hatóságnak nem szabad hatósági körét áthágnia: ellenkező esetben rendelete vagy szabálya nem kötelező; továbbá, hogy a törvényesség kérdésében — a határozati jog, mindenik concret esetben a bíróságot illeti. Ez utóbbi határozvány tulajdonképpen csak ismétlése az 1869 : IV. t.-cz. 19. §-ának; de minthogy a rendőri törvénykönyv a kormányt és a törvényhatóságokat, valamint a városokat expressis verbis felruházza büntető szabályok alkotási jogával, nehogy ezen jog függetlennek és az ez által adott hatalom a törvényektől kiváltnak tekintessék: azért látszott szükségesnek - az alkotmányosságnak emiitett föltótelét a 12. §-ban ismételni, illetőleg az alkotmány és a jogrend egyik sarktételének a kormány vagy más hatóság által alkotott büntető szabályok fölötti uralmát külön is kifejezni. De midőn az alkotmányosság követelményének az emiitett és nagy horderejű elv ujabbi kijelentésével elég tétetett: egyúttal szükséges volt, annak természetes határait is megvonni, ós a törvény által adott hatalmi köröket, a félreértés, vagy túlterjeszkedés ellen, más irányban, is biztosítani. Csak is a rendelet vagy szabály törvényessége fölött illetheti a birót a határozat joga: nem pedig annak szüksége vagy czélszerüsége fölött. Ez utóbbi — kizárólag a rendeletet vagy szabályt kibocsájtó, illetőleg megerősitő hatóságok megítélésének tárgyát képezvén: a szükség vagy czélszerüség megítélése, a bíróság hatósági körétől el van vonva, s ebbe nem vonható be a nélkül, hogy az administratió függetlensége ne veszélyeztessék a nélkül, hogy a közigazgatás — hatósági körének jogos gyakorlatában a bírói hatalomnak alá ne vettessék. Ugyanezen szempont tette szükségessé a 12 §. második bekezdését is, mely intézkedés a 10. §. 2. pontjával és a 11. §. rendelkezésével szoros összefüggésben áll. A béltartalmára nézve törvényes, a hatósági kör túllépését nem tartalmazó, a jelen törvény által követelt formában kiadott és kihirdetett rendelet: a biró által föltétlenül alkalmazandó, valamint alkalmazandó általa a szabály is — ha az a 8. §-ban meghatározott eset kivételével — a belügyminister által megerősíttetett, és ha az egyszersmind a ministe.i rendeletekre nézve meghatározott, most kiemelt föltételeknek is megfelel. A benső törvényesség és a kihirdetés, a szabályokra nézve pedig ezeken fölül még a ministeri megerősítés azon kellékek: melyektől a rendelet és a szabály kötelező volta függ, s melyek a biró által, mielőtt azt alkalmazná, megbirálandók. A törvényesség ezen elemeit illetőleg, a határozati jognak a bírói hatalom hatósági körébe való átadását: az alkotmány, a hatalmak közötti egyensúly, s a társadalom érdeke követelik: de mindezen érdekek föltétlenül követelik azt is, hogy a rendelet vagy szabály kötelező erejét illetőleg, a bírói oognitio ennél tovább ne terjedhessen. A büntetési sanctiót megállapító ministeri rendelet, ugy szintén a törvényhatósági, illetőleg városi szabály béltartalma tekintetében megemlítendő még, hogy a törvényjavaslat kétnemű ily rendeletet vagy szabályt ismer. Számos szakasz tártaimaztatik a törvényjavaslatban, melyek bizonyos irányú vagy