Képviselőházi irományok, 1875. XXIV. kötet • 801. sz.
Irományszámok - 1875-801. A magyar királyi ministerium előterjesztése, a közös-ügyi kiadások hozzájárulási arányának ujból megállapitására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában
180 801. szám. a magyar küldöttség javaslatától azonban majd öt százalékkal tért el, abban korántsem nyilatkozhatik az előbb emiitett állásponttól való eltérés, hanem inkább annak érvényesülésé. Ezen adatokból kitűnik, hogy a küldöttség azon alapnak, melyet az 1867-ki bizottságok az akkori tárgyalásokban közösen elfogadhatóul hittek; 1877. június 14-éről kelt jegyzőkönyvében hü kifejezést adott, midőn azt monda, hogy a magyar országos küldöttség azon viszonyt fogadá el kulcs gyanánt, a melyben a magyar korona országai az 1860—1865. évek zárszámadási erdményei szerint a központi állampénztárból teljesített kiadásokhoz tényleg és átlag járultak, mig a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok végső javaslata oda irányult, hogy az egyenes és közvetett adóknak, némely meghatározott s többször emiitett adók levonásával valótiszta jövedelme fogadtassák el alapul. Ebből szükségkép folynak ama következtetések, melyeket a küldöttség folyó hó 14-éről kelt jegyzőkönyvi kivonatában amaz alapelvekre nézve kifejtett, hogy ugyanis a viszonyra nézve nem bir jelentőséggel, mily arányban járultak a birodalmi tanácsban képviselt országok s a magyar korona országai a közös kiadásokhoz, mert a hozzájárulás természetszerűleg a törvényesen megállapított százalékok szerint történt, hogy azonban igenis kérdés az, mint állnak átlagosan az 1868—1875. évekből azon adók és illetékek tiszta jövedelmei egymáshoz, amelyeknek 1860 — 1865 közti átlagos tiszta jövedelméből 68.9fj% és 31,04-es arány létre jött. Ez utón jutott a bizottság a 68.595 °/ 0 es 31.45°/o szerinti viszonyhoz. A tisztelt magyar országos küldöttsége becses jegyzőkönyvi kivonatában és az ahhoz csatolt mellékletekben foglalt adatokból azonban meggyőződött a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok küldöttsége, hogy egy helyreigazítást még is el kell fogadnia. A becses közlés szerint ugyanis Magyarországból a külföld számára eladott sóból és dohányból 6.934,607 frt s így évi átlagban 865,695 írt folyt be, s így tehát ez Magyarország jövedelmeiből levonandó. Ez által a fentebbi viszony megváltozik s 68.493 százalék és 31.203 százalékká lesz. Mindenesetre helyes továbbá, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok deputatiója, a direkt adóknál tulmentek azon, hogy rájuk vonatkozólag a nettó-jövedelem nem volt kipuhatolható, s előadta az okokat is, hogy miért tartja ezt megengedhetőnek. — Az illető behajtási és. kezelési költségek a t. regnicolaris deputatió jegyzőkönyvi kivonatában foglalt közlés szerint a birodalmi tanácsban képviselt országokra mind a 8 évre összesen 422,794 frtot tettek, vagy is 6 /ioo°/ü-ot: a magyar korona országaiban 2.677,767 frtot, azaz 78 / 10( > 0 ,Vot a behajtott egyenes adóknak. Ez egészen aránytalan százalékos viszony teszi érthetővé, hogy az illető kiadási tótelek ós az illető elszámolás teljesen különböző neműek és épen azért az összehasonlításra nem alkalmasak. — Ha ugyanis a tételek összemérhetők volnának, nem lenne lehetséges, hogy a magyar korona országaira eső összeg aránylag tizenháromszor oly nagy legyen, mint a birodalmi tanácsban képviselt országoké. A közvetett adóknál továbbá ugyan e közlés szerint a behajtási- ós kezelési költségek a magyar korona országaiban 124.519,160 forintot tettek, a birodalmi tanácsban képviselt országokban 288.762,B58 forintot. A különbség ez összegek és a fentemiitettek közt oly roppant, hogy az elméleti vizsgálat a fölött egészen mellőzhetőnek látszik, „hogy mely határnál kezdődik hát tulajdon képen azon magassága az üzem-költségeknek, mely szükségessé teszi nem a bruttó, hanem a nettó bevételt venni a számítás alapjául, ós hogy mily fokig emelkedhetnek ez üzem-költségek, a nélkül, hogy számításba kellene őket venni." Az illető összegek azonkívül oly minimalisak és a mellett oly egyenlőtlenek, hogy igen felfoghatónak tűnik fel, hogy a deputatió azon feltevésből indult ki, hogy az egyenes adók behajtásának költségeit az adott elszámolási alapokból épen nem lehet biztosan és egyenletesen kipuhatolni.
