Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.
Irományszámok - 1875-765. Törvényjavaslat, az 1875:XXXVI. t.-czikk hatályon kívül tételéről, valamint az 1871:VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módositásáról
765. szám. 11 személyzetük felett; másodsorban pedig az igazságügyminister, mint legfőbb igazságügyi administrativ hatóság, melynek kezében törvényeink világos rendelkezésénél, vagy legalább szelleménél fogva, jelenleg is összpontosítva van a legfőbb fegyelmi és rendelkezési hatalom, azon hivatalnokok sorsa felett. E módosítás kétségtelen idő- és erőnyerességgel fog járni. Mert e fegyelmi tanácsok igen egyszerű szabályok szerint fognak eljárni, ós a felsőbb bíróságok csakis saját személyzetük fegyelmi ügyeivel lesznek terhelve. A fegyelmi tanácsok alakítására és az eljárásra vonatkozó egyszerű szabályok kidolgozását rendeleti útra vélem hagyandónak. — Ha a törvényhozásnak alkalma lesz tán nem épen távoli időben az államhivatalnoki pragmatica ós fegyelem ügyeivel átalában foglalkozni: az akkor alkotandó átalános szabályok kétségkívül ki fognak terjeszkedni az államhivatalnokok azon osztályára is, a mely az ország ítélő bíróságai mellett van alkalmazva. E módosítás folytán az első fokú kir. törvényszékek eddigi fegyelmi bíróságainak szüksége megszűnvén: meg kellett szüntetni a törvénynek ezekre vonatkozó intézkedéseit. Meg kellett szüntetni egyszersmind a felsőbb bíróságoknak saját segéd-személyzetük fegyelmi ügyeire vonatkozó birói hatóságát; miután a natóságot ezentúl ők administrativ utón fognák gyakorolni. Az 5. §. vége, a törvénynek ezen hatályon kivül helyezett intézkedéseit jelöli meg. 6. §, A fegyelmi bíróságok alakításának eddigi módja — a sorshúzás — a gyakorlatban helytelennek bizonyult. — Az ügyrend minden egyéb, bárminő fontos ügyekre nézve is a bíróságok elnökei kezébe teszi le a hatalmat, hogy a tanácsok alakításánál és a különféle természetű teendők végzésénél biráik munkaerejét azok képességei és hajlamai szerint a legjobban értékesítsék. Csak a fegyelmi ügyekre nézve tartotta szükségesnek a törvény, a biróságoknak sorshúzás utján való alakítását rendelni. — Ez kétségkívül a bírói függetlenség érdekében azért történt, hogy a bíróság alakításánál a czélzatosság ós részrehajlás lehetősége is kizárassék. Csakhogy ezen lehetőség kizárására a sorshúzáson kivül is van eszköz. — Javaslatomban azt vagyok bátor ajánlani, hogy a fegyelmi biróságot az elnökök alakítsák meg a vezetésük alatt álló ítélőszék bírái közül, de mindig a következő egész évre kiterjedő hatósággal. — E mód mellett lehetetlen, hogy az elnök a következő év folyamán felmerülhető fegyelmi esetekre nézve részrehajlólag alakítsa meg a biróságot; mig viszont el van hárítva az a baj is, hogy egyéniségöknél és hajlamaiknál fogva a büntető szaktól, tehát a fegyelmi ügyektől idegenkedő, s így esetleg túlságos engedékenységre hajló birák ítéljenek ezen ügyekben, melyeknek szigorú kezelése az igazságügyi organismus helyes fejlődésének egyik fő feltétele. A szakasz részletes intézkedései külön indokolást nem igényelnek. 7. §. Bármily csekély körre igyekeztem is a felelősségi törvénynek ezúttal javaslatba hozandó módosításait szorítani, nem hagyhattam figyelmen kivül a 39. §. intézkedéseit, melyek a fegyelmi eljárást mindjárt legelső stádiumában minden szükség nélkül hosszadalmassá, idő-, munkaerő- és költség-pazarlóvá tették. — E szakasznak azon intézkedése, mely szerint a bíróság a fegyelmi eljárást — a közvádló hivatalos kívánatára vagy magánosok kérelmére — de mindig a vádlott és a közvádló meghallgatása mellett rendeli el, — a megtörtént feljelentés után már két birói határozatot — első sorban a közvádló s azután a vádlott meghallgatására irányulót — tett szükségessé, még mielőtt a közvádló az eljárás tulajdonképi megindítására indítványt tett volna. Ezen hosszadalmasságon kívántam segíteni, egyúttal pedig a köz- és magánvád alapján indítandó fegyelmi eljárás közt az első stádiumban a dolog természeténél fogva szükséges megkü2*
