Képviselőházi irományok, 1875. XXIII. kötet • 765-800. sz.

Irományszámok - 1875-765. Törvényjavaslat, az 1875:XXXVI. t.-czikk hatályon kívül tételéről, valamint az 1871:VIII. és IX. t.-czikkek némely intézkedéseinek módositásáról

765. szám. 9 administrativ utón teremthető, vagy részben még az administratiótól is független előfeltételei (uj birói állás szervezése, vagy egy létező állás megürülése) vannak, melyek a bírói megítélés határain kivül esnek, s e határok közé a birói és administrativ hatáskörök helytelen összezavarása nélkül nem is volnának bevonhatók. Ezen elvi és gyakorlati nehézség leghelyesebb megoldásának tartom azt, hogy a birói ítélet csakis a biró „áthelyezhetőségét" mondja ki; ellenben az igazságügyi kormánynak legyen feladata ezen birói intézkedésnek, illetőleg engedélynek foganatot szerezni bizonyos határidő alatt. Határidő megszabását szükségesnek tartottam a birói függetlenség érdekében. Mert az áthelyezhetőség kimondása által az „elmarasztalt biró rendelkezés alatti állapotba helyeztetik, függetlensége garantiáinak egy része bíróilag felfüggesztetik. E felfüggesztés más mint ideiglenes természettel nem birhat; sőt kivánatos, hogy a czél érdekében nélkülözhetetlen rövid időközön tul ne terjedjen. A szakaszba felvett hat hónapi idő elégségesnek látszik arra, hogy az ily nagy testületben okvetlenül beálló üresedéseket az igazságügyminister az áthelyezés foganatba vételére felhasználja. Az ezen idő lefolytával hatályba lépő törvényes intézkedés, mely szerint „az Ítéletnek az áthelyezésre vonatkozó része hatályát veszti" egy részről szükséges az elmarasztalt biró függetlensége biztosítékainak teljes helyreállítására; más részről pedig nem birhat oly jellemmel, mintha általa az administratiónak — ha ez áthelyezést foganatba nem veszi — előjog adatnék egy birói itélet paralyzálására. Mert, ha mellőzzük is azon fontos tekintetet, hogy a birói Ítéletnek ezen része inkább politikai természetű intézkedés; még szigorúan büntető jogi szempontból is ő Felsége legfőbb kegyelmi jogánál fogva megszüntethet minden büntető ítéletet s ez esetben, ha az áthelyezést igazságügyministere által nem eszközölteti, hallgatólag engedi el az elmarasztalt bírónak a büntetést. A szakasz utolsó bekezdése kimondja, hogy a költözködési költségek az elmarasztalt biró terhére esnek; a fegyelmi bíróságnak azonban jogában áll a biró terhére eső költözködési költségek maximalis összegét meghatározni. Ezen intézkedés szükséges azért, hogy a fegyelmi biró teljesen megmérhesse az általa kiszabott büntetés súlyát, annál is inkább, mert a fegyelmi ítéletben kimondott áthelyezhetőségnél a tulajáonképi büntetést képező anyagi hátrány leginkább a költözködési költségekben fog állani. Már pedig e költségek nagyon különböznének a szerint, a mint a kormányzat az illető birót 10 vagy pedig 50 mértföldnyi távolságra helyezné át. A fegyelmi bíróság tehát, ha nem állana hatalmában a fent megengedett korlátot vonni, tulajdonkóp egy elég tág határvonalak közt változható, s így a vétség súlyához nem arányosítható büntetést volna kénytelen kimondani; a mi esetleg visszatartaná a birót ezen büntetésnek — különben előtte is kívánatosnak látszó — alkalmazásától. Azon korlátozás lehetősége biztosítja a büntetés arányosságát ; míg viszont a teher, mely belőle egyes esetekben az állampénztárra hárulhat, bizonyára minimalis. * 4. §. A felelősségi törvény 29. §-ának azon intézkedése, mely szerint az elnöki megintés ellen a fegyelmi bíróságnál orvoslás kereshető, hiányos annyiban, hogy az erre vonatkozó folyamodás beadása semmi határidőhöz kötve nem volt. így történt aztán, hogy az aprólékos panaszokkal sokszőr igen későn és tán a megintésből független, egyéb okokból lőnek a fegyelmi bíróságok zaklatva. Ez okból a jelen szakasz az elnöki megintések elleni folyamodás benyújtására 15 napi határidőt szab, rnely idő elégségesnek látszik arra, hogy az érdekelt fél a megintés sérelmes volta iránt önmagában megállapodásra jusson. 5- §• Ezen szakasz intézkedéseinek czélja az, hogy a birói segéd- ós kezelő-személyzetet, valamint az ezekkel egy osztályba helyezhető kir. végrehajtókat a felelősségi törvény által szabályozott KÉPV. H. IROMÁNY 1875-78. XXIII. 2