Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

645. szám. 79 bank rendelkezésére levő egész összeg kizárólag az osztrák érdekek javára fordíttatnék s másfelől Magyarország önállóan ós saját érdekei szerint rendezvén pénzügyeit, kedvezően fejlődő közgazdasági viszonyai az osztrák ipar és kereskedelem számára még sokkal hálásabb piaezczá válnék. S igy bizonyos, hogy egy önálló bank felállítása, nemcsak hogy érdek háborút nem idézne elő, hanem — ellenkezőleg: megszüntetné azt, a mely a tárgyalások kezdete óta létezik és folyton fokozódik. Ili. Nincsen tehát a fölhozottak között egyetlen komoly alapos ok sem, mely arra bírhatná az országgyűlést, hogy egy önálló magyar jegybank felállításának szándékától eltérjen. Mondott igen is a ministerelnök ur egy okot, mely lehetetlen, hogy gondolkozóba ne ejtsen mindenkit, ki hivatva van e tárgyban döntő szavazatot adni. A ministerelnök ur ugyanis a képviselőház előtt tett nyilatkozatában tudomására hozta az országnak, hogy a bankügyi tárgyalások folyamán ő kísérletet teít az önálló bank létesítése iránt, föl kellett azonban e kísérlettel hagyni, nem sikerülvén neki a fejedelemnek eziránt támadt aggályait eloszlatni. — Ez kétségtelenül igen komoly ok, melynek latolgatásába azonban csak akkorbocsátkozhatnánk, ha ez aggályok természetét ismernők. Reméljük is, hogy a most megindulandó tanácskozások folyamán, a ministerelnök ur szives lesz eziránt bővebb felvilágosítást adni, mit is a tárgy rendkívüli fontosságánál fogva talán annál inkább elvárhatunk tőle, minthogy ugyahe/ak e nyilatkozat tótelekor dicséreles szerénységgel nem mulasztá el beismerni, hogy talán csak tehetsége csekélységének tulajdonitható, ha nem sikerült ez aggályakat eloszlatnia ; fenmaradván még ilykép a lehetőség, hogy a mi egyes embernek nem sikerült, sikerülhet a törvényhozás bölcsességének. Ez ismeretlen akadálytól eltekintve tehát minden ok a mellett szól, hogy a törvényhozás a nemzet akaratához, az ország érdekeihez mérje e tárgybani intézkedéseit. Ha pedig ezekhez méri az önálló független magyar jegybank létesítését fogja törvénybe igtatní. Súlyt látszik helyezni a kormány, úgyszintén a bankügyi bizottság többsége arra, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat első szakaszában világosan ki van mondva, miszerint a két állam kölcsönösen elismeri egymás jogát független bank felállítására, csakhogy a legközelebbi tíz évre kölcsönös megállapodás folytán e jog igénybevételéről lemondanak. Alulírott kénytelen kijelenteni, hogy a törvény e szavaiban semmi előnyt, semmi vigasztalást nem lát, sőt inkább hajlandó volna e közbeszurás ellen tiltakozni, mert nem szokás, sőt bizonyos tekintetben sértő, egy kétségbe vonhatlan és magától értetődő jogot törvénybe igtatní. De ezenfelül végzetes önámitás azt hinni, hogy a tiz évi lemondás, valóban csak tiz évre nem pedig sokkal többre, — évtizedekre, talán örökre való lemondás. A bankok története mutatja, hogy az első szabadalom maga után vonta mindig a másodikat, s igy tovább a többit. De legfényesebben bizonyítja ezt épen az osztrák nemzeti bank példája, amelytől nem birunk szabadulni annak daczára, hogy eddig tényleg szabadalma törvénybe igtatva nem volt. Nem is képzelhető józanon, hogy valamely pénztársulat, ily nagy apparátussal járó vállalatot ily rövid időtartamra létesíteni hajlandó volna, ha nem tudná, hogy a törvényben kiszabott határidő inkább csak forma, melynek megújítását az érdekek lánczolata elegendőkóp biztosítja számára. Lemondás ez, teljes ós tökéletes lemondás az önálló magyar bankról, következőleg az önálló magyar pénzügyről. Ez iránt ne ámitsa magát senki. Alulírottnak pedig mély meggyőződése, hogy erről lemondani semmi áron nem szabad. Nem szabad tisztán pénzügyi, nem átalános közgazdasági, nem kincstári, nem kormányzati, nem államisági szempontból. Pénzügyi szempontból nem, mert lehetetlenség csak képzelni is rendezett pénzügyet oly országban, melynek hitel- és kamatlábszabályozó legfőbb intézete nem azon ország érdekeinek áll kizárólagos szolgálatára. Erről bőven tanúskodnak saját tapasztalataink