Képviselőházi irományok, 1875. XX. kötet • 645-690. sz.

Irományszámok - 1875-645. A bankügyi bizottság jelentése, az osztrák magyar banktársulat létesitéséről és szabadalmáról sz. törvényjavaslat tárgyában

78 645. szám. idézzen, de e mesterkedés sokáig nem tarthatna s czélt nem érne, mert solid alapon nyugvó hitelt ép oly nehéz lerontani, mint szédelgésen alapulót állandóan fenntartani. — Ellensúlyozná ezenfelül ama pénzcsoport, ellenségeskedést maga az osztrák ipar s kereskedelem, melynek bizonyára nem állna érdekében, hogy azon ország pénzjegyei, mely neki legtermészetesebb s legjövedelmezőbb piacza

; mesterségesen elértéktelenittessenek. Ugy, de mondják Ausztria el sem fogadná a mi jegyeinket. — Meglehet, de erre a válasz igen egyszerű: akkor mi sem fogadjuk el az övéit és vagyunk vele ép oly viszonyban, mint a külföld bármely más országával, melylyel szemben aligha fogunk saját jegyeinkkel annyit veszíteni, a mennyit vesztünk most az osztrák jegyekkel 12—20 százalékot; mert jegyeink értékét ekkor nem az osztrák, hanem a világ piacz fogja megállapítani. Nem mellőzhető ezen felöl azon körülmény sem, miszerint összeütközés esetén közvetítőül szolgálna elején a 312 milliónyi államjegy, melyhez Magyarországnak ép annyi joga van, mint Ausztriának, minthogy a kezességet is vele megosztja. Lehetőleg még kevesebb alappal bír a második érv, mely szerint be kellene várnunk a valuta helyreállítását. Hogy a kényszer folyamu bankjegyek rendszere nem tartozik a kívánatos dolgok közé, azt józaneszüleg nem vonhatja kétségbe senki. S ha igy állna a kérdés: ím, itt felállíthatunk könynyü szerrel egy kényszer forgalmi bankot, más oldalról pedig némi áldozat árán készfizető bankot ajánlanak: bizonyára senki sem habozna azt felelni: ám hozzuk meg az áldozatot s válaszuk a jobbat. De a kérdés nem igy áll ám, hanem áll ugy, hogy: aka'juk-e továbbra is, habár más alakban, a kényszer folyam mellett működő osztrák nemzeti bankot, mely egy minimalis összeget (a javaslat szerint 50 milliót) tesz az ország rendelkezésére, vagy pedig egy ugyancsak kényszer folyamu, de egyedül a magyar érdekeket szolgáló, a magyar érdekekhez simuló önálló nemzeti bankot? Ezen kérdésre pedig a válasz még sokkal könnyebb mint amaz elsőre. A valuta rendezése mindkét állam érdekében igen kívánatos, de vájjon útjában állna-e e rendezésnek a külön magyar jegybank? Vagy képes a két állam a közös kezesség alatt levő államjegyeket beváltani, vagy nem képes. Az első esetben mindkét bank egyszerre átváltoznék készfizető bankká, az utóbbi esetben a magyar bank fentartja a kényszerfolyamot ép ugy, mint kénytelen azt fentartani az o. n. bank. Hátramarad a harmadik opportunitási érv, a rázkodtatástól és a két állam közti pénzügyi háborútól való félelem. A rázkodtatást illetőleg alólirott sem akarja tagadni, hogy bizonyos mérvben ez igenis beállana; de ha ez elegendő ok arra, hogy az önálló bank felállításától visszariadjunk, akkor le kell mondanunk róla örök időkre, mert hisz bármikor fogjuk létesíteni, átmenet nélkül az nem történhetik, az átmenet pedig akkor ép oly rázkodtatással fog járni, mint járna most, sőt sokkal nagyobbal, amenyiben könnyebb egy törvénytelen állapotból egy törvényes állapotba átmenni, mintsem egy törvényesen megállapított és meggyökerezett intézményt megint felforgatni és ujabbal fölcserélni. Ami pedig a két állam közti érdek-háborutól való félelmet illeti, ez inkább satyrának mondható, mintsem érvnek; alig emlékezünk szenvedélyesebb harczra és nagyobb elkeseredettségre, mint a minőt épen a szőnyegen levő törvényjavaslat feletti tárgyalások a két állam népei közt előidéztek. És méltán! Merte javaslatnak kettős hibája épen az, hogy mig egyfelől Magyarország igényeinek, jogosult követeleseinek egyáltalán meg nem felelhet, másrészt a birodalmi tanácsban képviselt országok érdekeit is sérti. Minthogy a javaslat szerint a létező ós most névleg átalakuló banktársulat tőkéjét egy fillérrel sem szaporítja, világos, hogy minden legkisebb összeg, mely a tőkéből elvonatik, az osztrák ipar, az osztrák kereskedelemtől vonatik el, melynek szükségleteit pedig ez intézet eddigelé sem birta teljesen kielégíteni; holott megfordítva egy külön magyar jegybank létesítéséből azon kettős előny háramlanék a szomszéd állam népeire, egyrészről, hogy az osztrák nemzeti