Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.
Irományszámok - 1875-608. Törvényjavaslat, a déli vasut megosztása, illetőleg olaszországi vonalainak eladása tárgyában létrejött állami szerződés beczikkelyezéséről
608. szám. 293 netán még kiboosátandók, oly módon maradnak közösek, hogy ezekért mindkét társulat egyetemlegesen kezeskedni köteles leend. A megosztás végrehajtására szükséges részletes intézkedések, valamint az alapszabályoknak e czélból szükségelt megfelelő változtatása, végre a társulatok közt a kölcsönök közös használása iránt kötött egyezmények a cs. kir. kormány jóváhagyásának vannak fentartva." Ezen fent elősorolt szerződési pontozatok életbe léptetése iránt az osztrák kormány és a déli vasút között hosszasan és majdnem szakadatlanul folytak a tárgyalások, de ez utóbbinak szenvedőleges ellentállása miatt mindannyiszor eredménytelenül, mig végre 1873. ápril 24-én az osztrák és olasz kormány részéről a déli vasúthoz egy egyetértőleg megállapított szövegű erélyes felhivás intéztetett, melyben utasíttatott, mikép az ez ügyben egybehívandó nemzetközi bizottságnak tárgyalás végett kiadandó megosztási tervezetét igazgató-tanácsa által az illetékes kormányokhoz most már haladék nélkül terjessze fel, mely intézkedésről a magyar kormány egyidejűleg értesítve lőn. E felhívásra a megosztási tervezet a déli vasút részéről még ugyanazon évben be is terjesztetett. Ezen javaslat azon főelvet kívánta érvényesíttetni, hogy a társulat egységes marad s a közösen átvállalt kötelezettségeket illetőleg is egynek lesz tekintendő, hogy ennélfogva a felvett tőke, legyen az bár consolidált avagy függő, legyen már kibocsátott vagy az elválasztás előtt felvállalt kötelezettségek teljesítésére még csak ezután kibocsátandó: azért mindkét vonalrész fog jelzálogul szolgálni s hogy éhez képest mindazon tartozásokért mindkét társulat az engedély egész ideje alatt egyetemlegesen jótállani köteles. Ezen javaslattal szemben a cs. kir. kormány egy emlékiratot szerkesztett s azt a m. kir. kormánynyal is közölte, maga részéről azon nézeteket fejtegetvén benne, melyeket az elválasztás kérdésében órvényesitendőknek talált, E nézetek, illetőleg javaslatok abban culmináltak, hogy a déli vasútnak olaszországi és osztrák-magyar vonalai egymástól elválasztatván, a nettó vagy bruttó jövedelmek alapján közösen megállapítandó kulcs szerint e vonalak ugy terheik, mint jövedelmeikre nézve megosztassanak, illetőleg egymástól egészen függetlenittessenek. A magyar kormány válaszában kijelentette, hogy a megosztási kulcs ellen elvileg nincs kifogása s magát a szándókba vett megosztást is, mint nemzetközi szerződésen alapulót, nem ellenezheti, sőt kész magát az Olaszországgal s a déli vasúttal e részben folytatandó tárgyalásoknál képviseltetni is, szükségesnek találta azonban már előre oly kikötéseket tenni, melyek által a magyar állam érdekei kellőleg megóvassanak, nevezetesen, hogy a ketté választás folytán a m. államkincstár egyáltalán semmi uj kötelezettségekkel ne terheltessék, s hogy a tervezett megosztási elvek praejudiciumot ne képezhessenek azon tárgyalásokra nézve, melyek a déli vasút magyar és osztrák vonalainak megosztása iránt esetleg meginditandók lesznek. Időközben azonban a helyzet egészen megváltozott, a mennyiben a déli vasút megosztási kérdése azon szerződés által, a mely Sella olasz képviselő, mint az olasz kormány meghatalmazottja ós báró Eothschild Alfons, mint az egyesült dél-osztrák, lombard és közép-olaszországi vasuttársulat képviselője közt 1875. november 17-ón Baselben köttetett, végmegoldásához-, tetemesen közelebb hozatott. E szerződés tárgya ugyanis nem vonal-megosztás, hanem eladása az olasz vonalaknak összes tartozókaikkal az olasz kormány részére, az osztrák-magyar kormány jóváhagyásának fenntartásával. A hivatkozott 1875. évi november 17-iki szerződés lényege a következő:
