Képviselőházi irományok, 1875. XVI. kötet • 559-609. sz.

Irományszámok - 1875-577. Törvényjavaslat, a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről

léé 577. szám. Valamennyi érdekelt vállalatra kiterjedő elvi megállapodás tehát a két kormány közt létre nem jöhetvén, — nem maradt egyéb hátra mint az emiitett kérdést minden egyes vállalatra nézve a fenforgó speciális viszonyok és a gyakorlati szükség szem előtt tartásával külön-külön vezetni megoldásra. Ez irányban a szab. dunagőzhajózási társulat ügye már az 1871. évi XIV. t.-cz. által elintézést nyert; a déli vasuttársulatra nézve, kapcsolatosan az olasz vonalak eladásával, a tárgyalások lolyamatban vannak, a szab. államvasuttársulatra nézve pedig e kérdés megoldása egyelőre kiváló gyakorlati érdekkel nem birván, a különleges tárgyalások még nem indíttattak meg. A kassa-oderbergi vasuttársulat irányában e kérdés az 1869., 1870., és J871. években szintén csekély gyakorlati fontossággal birt, mert a vonalak szakadozottan, hol egyik, hol a másik államterületen nyíltak meg, az ezen vonalokra esedékes és az 1867. évi július hó 22-iki pótegyezményben megállapított biztosítási részletösszegek tehát természetszerűleg csak azon államot terhelhették, a melynek területén tényleg a közforgalom javára megnyíltak. — Miután pedig a részvonalak megnyitása épen a két végpontról t. i. Oderbergről és Kassáról indult ki; addig, inig e vonalrészek összetalálkoztak, a magyar és osztrák területen megnyílt vonalak bevételei és kiadásai úgyszólván a dolog természeténél fogva elkülönződtek egymástól, s a közös kiadások a legcsekélyebb mértékre, jóformán csakis a közp. igazgatásra szorítkoztak, mely közös kiadások mily kulcs szerinti elosztása iránt rendeleti utón történt intézkedés. 1872. évi márczius hó 18-án azonban az abos-iglói szakasz megnyíltával a vasút összes vonalai forgalomba és kapcsolatba léptek. — A társulat mindemellett bevételeit és kiadásait az osztrák és magyar vonalakról továbbra is — az előbbi évek módjára elkülönítve számolta el, s az osztrák-kormány ezen eredeti álláspontjának megfelelő elszámoláshoz képest biztosítási pótlék gyanánt csakis azon különbözetet fizette, mely az osztrákvonal tényleges tiszta jövedelme, és a mértföld aránylag ezen vonalra eső engedély-okmányszerü biztosítási összeg közt mutatkozott. Ellenben a magyar kormány eredeti álláspontját, mely szerint csak a közös tiszta jövedelem és a közös engedély-okmányszerü biztosítási összeg közt mutatkozó külömbözet képezheti évről-évre a ínéítföld arányos megosztás tárgyát, annyival inkább továbbra is fentartotta s illetőleg megújította, mert ezen álláspont teljes elejtése a magyar államkincstárra jelentékeny áldozattal járt volna. Kitetszik ez abból, hogy a társulat tényleg alkalmazott elszámolási rendszere szerint a magyar vonal mértföldenként 1872-ben 224 frt 88 kr; 1873-ban 1,258 frt 20 kr; 1874-ben 12,562 írt 13 kr; 1875-ben 13,537 frt 82 kr; ellenben az osztrák vonal 16,372 frt 78 kr; 13,081 frt 50 kr; 30,320 frt 79 kr; illetőleg 3,465 frt 73 kr tiszta jövedelmet hozott, holott a közös tiszta jövedelem mértföldenként 1872-ben 3,146 írt 20 krt; 1873-ban 3,309 frt 41 krt; 1874-ben 15,643 frt 07 krt; 1875-ben pedig 17,099 frt 19 krt tett ki, mely utóbbi számítás a 63,752 kilométer (8,404 mértföld) hosszú osztrák vonalra, az előbbi számítás pedig a 303,71S kilométer (40,037 mórtföld) hosszú magyar vonalra nézve 1872-ben 111,156 frt 13 kr. 1873-ban 82,124 frt 56 kr; 1874-ben 123,357 írt 84 kr; 1875-ben pedig 142,586 frt 74 kr több terhet involvál. Az indokok az egyik és másik álláspont mellett következőleg érvényesíttettek. — A magyar álláspont mellett szólt, hogy aszóban forgó biztosítási teher lényegileg közös államadósságnak tekintendő, melynek tárgyát csakis az évről-évre mutatkozó tiszta jövedelmi hiánylat képezheti s igy a megosztás vagy inkább hozzájárulás tárgyául is csak ez utóbbi t. i. az évről-évre változó biztosítási pótlék tekintendő. E mellett szólt továbbá, hogy az 1875/7. évi XV. törvényczikk 7. §-a nem köti ki világosan a biztosítási teher megosztását, hanem csakis annyit mond, hogy a közös vasutakra nézve, (mint a melyek köz ősök ül az 1865/7. évi XVII. törvényczikk 65. §-a által is fentartattak) — a biztosítási kérdés tekintetében külön egyezmény kötendő.