Képviselőházi irományok, 1875. XI. kötet • 410-499. sz.
Irományszámok - 1875-498. A zárszámadások átvizsgálására kiküldött bizottság jelentése, a gömöri iparvasutakról és a gömori vasut záloglevél kölcsönről
498. szám V 319 Az engedélyokmány 6. §-ában felvett határozat szerint a vállalkozók kötelesek voltak, az engedélyezési törvény hatályba léptétől számítandó 14 nap alatt 300,000 forintnyi osztrák értékű biztositékot letenni, továbbá ugyancsak a törvény hatályba lépte napjától számitandó 3 hónap alatt kimutatni, hogy a vállalatra szükséges tőkéből 30%-nak befizetése biztosítva van, ha pedig ezen kimutatás elmarad, az engedély megszűntnek és a biztosíték elveszettnek volt tekintendő. Az engedély elenyészettnek volt — tekintendő az engedélyokmány 29. §-a szerint akkor is, ha a 6., 7. és 8. §§-ban megállapított — a biztosíték letételére, az építés megkezdésére és befejezésére, továbbá az üzlet megnyitására vonatkozó határidők meg nem tartatnának és a mulasztás a 29. §-ban idézett vasut engedélyezési szabály 11. §. b) pontja értelmében, különösen pedig politikai és pénz-válságok által nem igazoltathatnék. Az engedélyesek a biztosíték letételére vonatkozó kötelességüknek meg nem felelvén és bejelentvén azt is, hogy a pénzpiacz akkori körülményei között kötelességüknek eleget tenni képtelenek, — az engedély, — a fönebb idézett határozmányok értelmében megszűnt (lásd az 1871.. évi XXXVII. törvényczikk 1. §-át) és az engedélyesek által, még az engedélyezési tárgyalások folyamában letett 50,000 forintnyi bánatpénz az állam tulajdonává vált. Minthogy pedig már az engedélyesek által kezdeményezett több rendbeli előmunkálatok folyamatban voltak és az építésnek huzamosb ideig való szünetelése, a pálya mielőbbi létesüléséhez kötött érdekeket sértette volna, — minthogy továbbá az ezen vasut által érdekelt vidék földbirtokosai és iparosai a kamatbiztositás elvállalása által áldozatokat hozni készek voltak, és kilátásban nem volt, hogy más vállalkozók találkoznának, kik a már beczikkelyezett engedélyokmány alapján és annak feltételei értelmében a vasut építését átvennék. — minthogy végre a szóban levő vasutak építését az országgyűlés is ismételve elhatározta, — ezen okokból, valamint a pénzügyi tekintetben kínálkozó többnemü előnyök elérhetése czéljából, a ministerium a gömöri iparvasutaknak saját felügyelete alatti építését hozta javaslatba és ezen pénzügyi tekintetben ujabb módozatokra alapított, a műszaki viszonyokra és építési feltételekre nézve azonban változatlanul fentartott javaslata az 1871. évi XXXVII. törvónyczikkel el is fogadtatott. (Lásd az 1869. évi képviselőházi irományok IX. kötet 939, 987, továbbá X. kötet 1006 és 1025 számait.) m Ezeket előre bocsátva áttér a bizottság a következő, az 1871. évi XXXVII. törvényczikk 5. és 6. §-ból, valamint az 1873. évi XL. törvényczikk 1. §-ból folyó kérdések megvilágosítására és megfejtésére: I. Mennyit tesz a gömöri ipar-vasutak hosszasága? II. Mennyi volt a vasut építésére fordítható ós mennyibe került tényleg ezen vasutak építése? III. Mily forrásokból volt az építési költség fedezendő és mikép fedeztetett' az tényleg? IV. A pálya hossza meghaladván a törvényben megállapított hosszúságot: nem volna-e jogos, hogy az iparosok ós földbirtokosok által fizetendő kamatbiztositási hányad is a vaspálya tényleges hosszúságának megfelelőleg felemeltessék ? V. Mi volt a kölcsön értékesítésének és kezelésének eredménye? végre VI. Mikép felelt meg a kormány az 1871. évi XXXVII. t.-cz. 6. §-ban, illetőleg a beczikkelyezett szerződés 9. §-ban elvállalt fizetési kötelezettségek telekkönyvi biztosítása tekintetében? /. Mennyit tesz a gömöri iparvasutak hosszaságaí A m. k. államvasutak és gépgyár igazgatóságának 1873. és 1874. évi jelentéseiből kivehető, miszerint:
