Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

6 372. szám. a kik folyvást érintkezésben állanak az elítéltekkel. A legfőbb birák átalában ezen büntetésnek a jelzett korlátok közötti fentartása mellett nyilatkoztak. A legérdekesebb Kingsmille urnák a Pentonvillei börtön lelkészének nyilatkozata. „A gondviselésemre bizott ezer elitélt közül — úgymond a tisztelendő ur — száznak kellett volna fejét vérpadra vinni néhány évvel ezelőtt; ezen szerencsétlenek legnagyobb része, kiknek a mi büntető "törvényeink enyhitése megmenté éltüket, megjavult ós a társadalom hasznos tagjává vált." Kingsmille ur tehát abban a nézetben van, hogy a halálbüntetés — kivéve a gyilkosságot — minden más bűntettre nézve eltörlendő. Az ő véleménye szerint a gyilkosok a gonosztevőknek egy sajátságos ós kivételes osztályát képezik, melyre nem alkalmazhatók azon érvek, melyek a halálbüntetésnek minden más bűnesetben való eltörlését parancsolják. Némelyek azt javasolják — úgymond az érdemes lelkész — hogy ezen iszonyú büntetés változtassák át életfogytiglani zárkafogságra; de komolyan meg kell fontolni a dolgot, mielőtt a büntetésnek ezen neme elfogadtatnék, mely sokkal borzasztóbb a halálnál és mely megőrülósre, öngyilkosságra vezetne vagy a legsúlyosabb betegségeket idézné elő. Azzal végzi be előadását, hogy kijelenti: miszerint a nyilvános kivégzéseket felette károsaknak tartja a közerkölcsiségre nézve. A fennebbiekből kitűnik, hogy Angliában a közvélemény — a gyilkosság kivételével — minden más bűntettre nézve erélyesen követeli a halálbüntetés eltörlését. Észak-Amerika. 61. „Sokan gondolják — úgymond Hau* ur — hogy az északamerikai egyesült államokban a halálbüntetés ki van törölve a büntetőtörvényekből. Ez annál kézzelfoghatóbb tévedés, a mennyiben nem lehet nem tudni, hogy ezen törvények az angol törvényhozáson alapszanak. E büntetés ezen államban még gyakran fordul elő." Ezen — 1885-ben irt sorok még mai nap is valók. A halálbüntetés ezen államok egyikében sem töröltetett el; de az uj Codexek, melyek az Unió több államaiban hirdettettek ki, tetemesen korlátozzák ezen büntetés alkalmazását. Az Uniónak csaknem minden részében ki van mondva a halálbüntetés a honárulás, a gyilkosság és a legsúlyosabb gyújtogatás ellen. Kivételt tesznek Pensylvania és Ehode-Island államok, a hol az egyedül a gyilkosság ellen van fentartva; de viszont a massachussetsi, new-jersey-i ós georgiai törvényhozások számosabb bűntettre alkalmazzák a halálbüntetést. A Louisiania -számára készült büntetőtörvényjavaslat, melyet a hírneves Livingston terjesztett a törvényhozás elé, nem büntetett semmiféle büntettet halállal. Ugy látszik azonban, hogy ezen javaslat, melynek tárgyalása az 1833—183 i-ki ülésszakban vette kezdetét, nem fogadtatott el. Legalább ezt kell vélni, mert nem történt arról említés, hogy elfogadtatott volna. Azon bizottságnak véleménye, mely ! 831-ben neveztetett ki a massachussetsi törvényhozás által és mely a halálbüntetést még a gyilkosság bűntettére nézve is eltörlondőnek véleményezte, nem fogadtatott el a törvényhozó testület által. 1832-ben a new-yorki államban inditványoztatott a halálbüntetés eltörlése. A bizottság, mely a törvényhozó gyűlés kebeléből neveztetett ki, jóváhagyta az inditványt és egy törvényjavaslatot terjesztett elő, mely oda irányult, hogy mindazon törvények szüntettessenek meg, melyekben a halálbüntetés van kimondva. „A bizottság jelentése — úgymond Hatts — annál inkább érdemli meg figyelmünket, a mennyiben a legújabb hirek szerint a bemutatott törvényjavaslat valószinüleg törvénynyé fog válni." Ezen sejtelem nem valósult, mert a new-yorki büntető codes, mely 1836ban revideáltatott, fenntartja a halálbüntetést a gyilkosságra, legsúlyosabb gyujtogatásra és honárulásra nézve. Mindazonáltal ez indítvány azt eredményezte, hogy 1835-ben hozott törvény által