Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
372. szám. 7 megszűntettettek a nyilvános téren való kivégzések. A halálbüntetés a börtön falai között hajtatik végre a birák, az államügyész, két orvos ós tizenkét polgár jelenlétében: a végrehajtás a tanuk által aláirt jegyzőkönyv által cohstatáltátik ós hirlapilag kihirdettetik.. 62. A legérdekesebb viták a halálbüntetés eltörlése tárgyában a massachussetsi képviselőházban folytak le. 1835-ben tisztes polgárok nyújtottak be egy kérvényt a képviselőházhoz ezen büntetés megszüntetése iránt. A jelentés-tételre kiküldött bizottság elfogadta az indítványt, s ebben főleg a következő tekintetek vezérelték. „A törvény, a mely halállal bünteti a gyujtogatást, az erőszakot, maga csábitja el ezen büntettek elkövetőit arra, hogy azokat gyilkossággal tetézzék. Mindamellett ezen utóbbi büntettet illetőleg is el kell törölni a halálbüntetést, ós pedig mindenekelőtt azért, mert nem hatályos (nem biztosítja az eredményt;) továbbá mert rósz hatást gyakorol a közerkölcsiségre. Valóban a társadalom, a mely ezen büntetést alkalmazza, mutatja, hogy maga sem respectálja az emberi életet. A nyilvános kivégzések — jegyzi meg a bizottság — demoralisálják a népet, a titkos végrehajtások pedig a republicanus elvekkel ellenkeznek és a hatalommal való iszonyú visszaélésekre szolgáltathatnak alkalmat." 1836-ban egy uj bizottság küldetett ki ugyanezen kérdés megvizsgálására. Ezen bizottság többsége elfogadta az előbbinek határozatait. „A társulási szerződós (a contrat social) nem adhatja meg a társulatnak azt a jogot, hogy halálbüntetéssel sújtson. Ezen büntetésnek nincsen meg azon elrettentő hatása, melyet neki tulajdonítanak. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy találkoztak gonosztevők, a kik alig voltak tanúi a halálbüntetés végrehajtásának, már is közvetlenül reá, gyilkosságot követtek el. Az Unió több államainak statistikai táblázatai mutatják, hogy azon büntettek száma, melyekre nézve a halálbüntetés megszüntethetett, tetemesen megfogyott; miből következtetni lehet, hogy a halálbüntetésnek a gyilkosságra nézve leendő eltörlése ugyanazon eredményre fog vezetni." Végre egy harmadik bizottság, mely magában a képviselőház kebelében alakult, 1837. évi márczius hó 14-én kelt jelentésében, magáévá tette a megelőző bizottságok határozatait és azt hozta javaslatba, hogy a halálbüntetést életfogytiglani fogság és polgári halál által helyettesíthessék. Ellenben a Senatus által kiküldött bizottság 1837. évi márczius hó 17-én ós 28-án kelt jelentéseiben határozottan a halálbüntetés fenntartása mellett nyilatkozott. „Ezen büntetés szükséges volta — úgymond a bizottság — kétségbe nem vonathatik, A civilisatio nem haladt még annyira, nincsen még eléggé elterjedve Amerikában, hogy az állam veszély nélkül nélkülözhetné a megtorlás ezen iszonyú módját. Mihelyt 1804-ben a fegyveres kézzel való tolvajlásra nézve Massachussetsben megszüntettetett a halálbüntetés, eme bűntett oly gyakorivá vált, hogy a törvényhozás kénytelen volt ezen büntetést ismét behozni. Ezen büntetés hatályos volta is tagadhatatlan. A legközelebbi években Boston városa számos gyujtogatásnak volt színhelye, melyek mindenfelé rémülést gerjesztettek. Két gyújtogató kivégeztetett és a bűntett eltűnt. A bizottság azzal fejezi be jelentésót, hogy felel a halálbüntetés elleneinek, a kik azt életfogytiglani zárkafogsággal akarják helyettesíteni: „A helyett, hogy egyetlen csapással adnák át az örökkévalóságnak a szerencsétlen elítéltet, önök őt egy lassú halálra kárhoztatják, mely ezerszerte borzasztóbb a vérpadon való bünhődósnél. Azonfelül — jegyzi meg a bizottság — a fogságbüntetés korántsem oly hatályos, mint a halálbüntetés, mert az elitéltben mindig él azon remény, hogy megszökhetik, vagy hogy kegyelmet nyer." A tárgyalásoknak, melyek a kamarákban ezen különféle bizottságok jelentései által idéztettek elő, az volt az eredménye, hogy a halálbüntetés fenntartatott. Megjegyzendő, hogy ezen tárgyalások 1837-ben történtek, tehát egy évvel a massachussetsi állam büntetőszabványainak revisiója után. ' 1838-ban arra szorítkoztak, hogy ezen állam törvényhozásának kebelében indítvány tétetett a halálbüntetés megszüntetésére a fegyveres kézzel való tolvajlás esetében. Mi volt légyen ezen indítvány sorsa, nem tudjuk.
