Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
54 372. szám. Sokkal nagyobb' fontosságú lehet azon körülmény, hogy alólirtnak itten csak egy oly személyiséget van alkalma megfigyelni, a ki már 10 évi büntetési időt állott ki. De közelebbről tekintve a dolgot, még ez sem alterálhatja az adandó vélemény jelentőségét, mert egyátalában nem az észlelések mennyisége, hanem azok minősége dönt. A fenforgó esetben, ugy hiszem, különösen két pontot kell szemügyre venni. Először: hogy az ember a tapasztalatokat valósággal megélte légyen, azaz, hogy a megbírálandó egyéneket a fegyintézetbe léptük napjától kezdve ismerje ós büntetési idejük végéig, vagy a jelen időpontig megfigyelte s így mindazon változásokat, melyek rajtok és velük történtek, mintegy résztvevőleg megélte légyen. Másrészt szükséges, hogy a nyert, levont tapasztalatok becsét illetőleg ne ugy vélekedjék valaki, hogy e tekintetben az évek száma gyakorolt befolyást. Nézetem szerint a feladat az: a több évi fogság hatása körüli tapasztalatokat éles szemmel felfogni. Végül nem hagyhatom említés nélkül, hogy a sok évi fogság befolyásai lényegesen változnak azon módozatokhoz képest, melyek mellett a fegyencz azt szenvedi. Ennélfogva a befolyás jellemzésénél erre különös tekintettel kell lenni. Ezek után szabadjon azon kérdésre felelnem, „hogy minő tapasztalatokat szereztem én a sok évi fegyházbüntetés hatása tekintetében?" A leirat rendeletéhez képest tekintetbe veszem. a) A foglyok testi állapotát. Bármily kevéssé sikerülne csak megközelítőleg is meghatározni azon viszonyokat, melyek az ember kifejlődésére, életére és testi jóvoltára nézve normálisaknak volnának nevezhetők és bár még sokkal kevésbbé lehetne csak az emberek nagyobb részének is megadni azon eszközöket, melyekkel a normális kifejlődésükre szükséges viszonyokat maguknak megszerezhetnék, annyit mégis teljes bizonyossággal lehet állítani, hogy azon viszonyok, melyek között egy fegyencz él, az ő kifejlődésére és életére nézve nem a normálisak. A fegyenczet a szabad mozgásban, a fris levegő élvezetében, a táplálékban stb. korlátozni kell, mely korlátozások szükségkép kártékonyán hatnak a test szervezetére és pedig annál nagyobb mérvben, mentül tovább tartanak. De ha a fogság nem normális állapot az ember fejlődésére nézve, akkor kell, hogy annak gátló befolyása az emberi test szerveinek minden rendszerében érezhető legyen. Bizonyítja ezt a tapasztalás. .- Tekintsük 1) a mozgás szerveit, melyekhez a csontrendszer, az izomrendszer és az idegrendszer tartozik. A hosszú tartamú fogságnak ezen szervekre való hátrányos befolyása félreismer hetlen. A fegyintézetekben eszközölt mérések alkalmával észlelt tény az. hogy a foglyok testük súlyából kivétel nélkül veszítenek. Ez kézzel fogható bizonyíték arra nézve, hogy a test tömege fogyatkozást szenvedett, valamint arra nézve is, hogy a testet alkotó anyagoknak a táplálék általi bevezetése nem egyenlő a rendes testi elválasztások által okozott anyagvesztesóggel. Habár sok esetben a súly ismét gyarapodik, mégis valamennyi szakember egyetért arra nézve, hogy a fogság alatt, nevezetesen az évekig, illetőleg 10 évnél tovább tartó fogság alatt — még a testi működések normális állapotát téve is föl — az eredeti testsúly többé vissza nem tér. Tény továbbá az- is, hogy hosszasabb fogság után valamennyi fogoly testének bizonyos feszes, hajlithatlan volta miatt panaszkodik, testi erejében nem bízik: és azért gyakran kérve kéri, hogy elboesáttatása előtt nyujtassék neki alkalom erejét megpróbálni. Végül elvitázhatlan tény, hogy a foglyok idegrendszere a fogság által rendkívül gyengittetik.
