Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 55 A fogság ezen hatásának különös bebizonyítását itt annál inkább mellőzhetem, a mennyiben az a fogházisméről szóló valamennyi munkában ós a fegyintézetek valamennyi tisztviselői által már sokszor és tüzetesen bebizonyittatot. . Csak azt kívánom különösen kiemelni, hogy épen ezen hatás az, a mi a fogság tartamával erejében mindinkább növekedik. Alig szükség még különösen felemlíteni, hogy a kizárólagos magánfogságnál az érintett hatás szükségkép csak annál élesebben, sőt oly mértékben fog nyilvánulni, hogy 10 évi vagy ennél is hosszabb magánfogság után a fogoly testileg többnyire mint rom kerül ki zárkájából. Észszerűen kezelt közös fogság mellett inkább lehetséges az állati életet 10 vagy 15 éven át a végromlástól megóvni. A sok évi fogság nem kevósbbé veszélyes 2) az életszervekre. Ezekhez számítom a táplálás, a vérkeringés és a lélekzós szerveit. Az ember táplálásának észszerűnek kell lenni, azzaz olyannak, hogy a szervezet igényeinek és a kellő erőkifejtésnek megfeleljen. Ilyennek kell lennie a fegyintézetben is, mennyire lehetséges. De a házrend szerint az intézetben' fegyenczeknek csak azt szabad nyújtani, a mi életük, egészségük ós munkaképességük fenntartására szükséges. Tekintve továbbá a részletekig megállapított étkezési szabályzatot, amaz észszerű élelmezés a szó szorosabb értelmében, daczára az igazgatóság azon jogának, hogy javítást engedélyezhet, csak gyéren fog eléretni. Bármily csekély hiány az étkezésben a naponkénti ismétlés által sohasem fog többletté változni; ós 10 éven át vagy még ezen időn tul is folytattatván, káros következményei ki nem maradhatnak. De az emberi test nem csupán bizonyos mennyiségű tápanyagot követel, hanem azt is megkivánj-a, hogy annak megválogatásánál és készítésénél az életkor, az évszak, a foglalkozás stb. tekintetbe vétessék. Ha az étkezési rend ez ellen vét, ezt ugyan különben kedvező viszonyok között legyőzi a test, de gyakori ismétlés mellett évek folytán a hátrány mégis érezhetővé válik. A fegyintézet minderre tekintettel nem lehet, különben nem fegyintézet, hanem ápolda volna. Még a leggondosabb igyekezet mellett sem kerülhető el bizonyos egyhangúság az élelmezésben ; többnyire nehezebben emészthető ételeket kell nyújtani, minek mulhatlan következése : az emésztőszervek elgyengülése, mely a fogság tartamával okvetlen növekszik. Az emésztő szervekkel a legszorosabb összefüggésben állanak a vérkeringés ós a lélekzés szervei. A betegek táblázatai a fegyintézetekben a legbiztossabb bizonyítékát képezik annak, hogy mily gyakran szokott megzavarva lenni a vérkeringés és lélekzési működés és hogy az ily állapot a sok évig letartóztatottaknál mindig nagyobb mérvben fordul elő. A tapasztalás mutatja, hogy a mennyiben egyes foglyok 10 évi vagy még ezentuli letartóztatás folytán a mozgás szerveiben maradandó csorbát nem szenvedtek volna is, óletszerveik megromlása nélkül csak igen kevesen menekedtek meg. A mi végre 3) az ember érzéki szerveit illeti, alig szükséges bizonyítani, hogy a sok óv fogság nem szolgál azoknak hasznára. Mindenekelőtt a szem szenved leginkább, melyre minden munkánál olyannyira szükség van. Habár a legnagyobb gond fordittatik reá, mégis sok van a fogságban, a mi annak ártalmára szolgál. Majd a munka által okozott por, majd erős léghuzam, majd a világítás, majd korlátolt mozgás, sőt még az élelmezés is károsan hat, nem is emlitve a számtalan könyeket, melyeket oly gyakran hullatnak a foglyok,