Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.
Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának
160 372. szám. Vittessék keresztül az ezen causa divisionis-hm rejlő eszme következetesen, s az eredmény: a hármas felosztás leend. A könnyű testi sértések mai tömegéből ki fog kebeleztetni azon csoport, mely súlyosabbnak tartatik, mint a többi, s a kihelyezett esetek, miután ezek súlyosabbak — a concurrálló közérdeknél fogva a közhatóság inditványozási körébe helyeztetnek. Adjanak a kihelyezett esetekre — mint elismerten sulyosbakra, ezen súlyossági minőségüknek és természetüknek megfelelő büntetési tételt, akár a mostani maximum fenntartásával, akár pedig, a mint sok részről inditványoztatik, felemelve a mostani maximumot 5 évig terjedő fogházra; szállítsák le ennek megfelelőleg a megmaradt csoport büntetési tételét az ide tartozó sérülések csekélységének arányához képest": s nem történik egyébb, mint a szükségesnek tartott vonal következetes végig húzása az egész rendszeren, a mi által az annyi részről bevallott szükségnek, a gyakorlati férfiak által követelt irányban is meg lesz felelve. A felosztás kérdését első rendben büntető politikai kérdésnek kelletvén tekintenünk: a gyakorlatnak ujabban kifejlődött, s nálunk is a legilletékesebbek által kifejezett követelménye irányozta a kettős felosztás helyett a hármas felosztás elfogadását, s criterionjainak a törvényjavaslat általi meghatározását. Követtünk Heliet, ki hangsúlyozza: hogy a criteriont, a határvonalt, a törvénynek kell megállapítania: „La loi pénale dóit nécessairement poser une limité pour la distribution des peines entre les blessures légérs et les blessures graves." A 290. §-hoz. A ki másnak testét meg'ölési szándék nélkül bántalmazza, vagy egészségét m,egsérti, ha ennek következtében, a bántalmazott vagy sértett rendes foglalkozásának folytatására 8 napnál tovább képtelenné vált, vagy ha egészsége 8 napnál hosszabb időre megrontatott; a testi sértés bűntettét, ha pedig a bántalmazásbői vagy sértésből csekélyebb következmény származott: a testi sértés vétségét követi el. A törvényjavaslat nem definiálja a testi sértést, s nem dönti el az orvosok és az orvosi facultasok közti vitát. Hogy mit értenek a testi sértés alatt az orvosok? s vájjon az a test épségének megtámadásában, vagy az egészségi állapot megzavarásában áll-e? vagy pedig testi sértést képez-e „minden oly hatás az ember testére, mely által fájdalom, undor vagy más testi roszullét okoztatik u : e controversiák nem tartoznak a törvény keretébe. A törvény megjelöli a testi sértés anyagi és eszményi ismérveit, körülírja a bűntett tényálladókát, és ha az, a mit törvény erre nézve meghatározott, a concret esetben fennforog: a törvény értelmében testi sértés létez. Ez még az esetben is — csupán látszólag változik, ha azon ismérvek valamely más büntetendő cselekménynyel concurrálnak — mely esetben a testi sértés, s azon másik bűntett — például a 314. §. meghatározott esetek valamelyike — complex bütettet képeznek. A testi sértés az marad ez utóbbi esetben is, a mivé azt a jelen fejezet minősiti; azonban constitutiv elemévé válik egy másik bűntett súlyosabb qualificatiójának, s ezen összesités szempontjából határoztatván meg a kettős bűntettből képzett bűntettnek nagyobb büntetése: mindkét bűntett egy — felemelt büntetési tétellel büntettetik. A testi sértés benső constitutiv elemét illetőleg, a cselekménynek — a mulasztást is ideszámítva, szándékosnak kell lennie; de a szándéknak csak arra kell irányoztatnia, a mit a tettes tesz vagy mulaszt, nem egyszersmind a tett vagy mulasztás eredményére is. Ha a tett olyan, hogy abból az élet rendszeres szabályai vagy a tettes tudomása szerint azon eredmény szokott bekövetkezni, a melyet a törvény a testi sértés physicai eleméül megállapít, s ezen eredmény tettleg be is következett: ez esetben azon ellenvetés, hogy a tettes ezen eredményt nem czélozta, hogy ez nem volt szándékában — nem menti fel őt.
