Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 161 A testi sértésnél még inkább — mert gyakrabban, mint az emberölésnél - szükségeltetik a dolus és culpa körüli tanoknak, s a causalis nexus elveinek tüzetes ismerete. A tett szándékos lehet: a nélkül, hogy az abból bekövetkezett eredmény szándékolt — vagy inkább czélzott lett legyen. De a nem czélzott eredmény lehet olyan, mely azon tettből rendszerint bekövetkezik — ámbár az elmaradás lehetősége nincs teljesen kizárva; és lehet az eredmény olyan, melynek azon tettből való bekövetkezése nem rendszerinti ugyan: de bekövetkezésének a tettes látk'órében kellett lenni; lehet olyan is, mely nem volt ugyan a tettes látkörében: de szellemi tevékenységének kellő felébresztése esetében, okvetlenül látkörébe jutott volna; végre lehet az eredmény olyan — melynek a véghezvinni szándékolt tettből való bekövetkezését, a tettes minden szellemi erőfeszítése mellett sem láthatta elő. Ha a papírból készült czéltábla mögött egy ember áll, s valaki tudva ezt, 20 lépésről, teljes erejéből egy kődarabot hajit a tábla irányában azon czélból, hogy az annak központjában levő kört eltalálja — ámbár nincs szándékában, hogy az embert megsebesítse, de ha a kődarab átlyukasztván a papirtáblát, az embert fején találja, s ez megsebesíttetik: a kődarabot hajított tettes testi sértésben válik bűnössé. Tudnia kellett volna ugyanis, hogy az esetben, ha a papirtáblát eltalálja, ez okvetlenül átszakad, s a kő, előreláthatótag, az irányában álló embert megsebesíti. Nincs ugyan kizárva annak lehetősége — hogy a háttérben álló ember — ép azon pillanatban hajol le, vagy lép félre, midőn a kődarab feléje repül, és így a megsebesitést kikerüli: de ezen lehetőség nem szünteti meg a beszámítást, mert a puszta véletlen — az elhatározás észszerű indokát nem képezhette, s észszerüleg csak az fogadható el: hogy a tettes akkor — midőn a megjelölt körülmények közt a tábla felé hajított: a hajítást elhatározó szándókába foglalta azt is — a mi nem volt ugyan czélja — t. i. az embert megsebesíteni, de mint előre látott eredmény — a köhojitás tényével,, a tettes akaratába felvettnek mutatkozik. Olassicai tüzetessóggel fejezi ezt ki Krug: v 1. „ Dass in dem Voraussehen des Erfolges das Wollen desselben eo ipso mitenthalten sei (loyisches Axiom). Dass dieses Wollen der Folgen als solcher, zwar begrifflich von dem Bezwecken verschieden sei, dass es aber dem Bezwecken gleichstehe, und eine verschiedene rechtliche Beurtheilung, auf diesem Unterschied nicht gegriindet werden konne. Hogy a másik végletből is hozzunk fel példát — megtörténhetik, hogy valaki egy emeletes ház lépcsőjén felmenve, szemközt találkozik egy emberrel, a kiről azt hiszi, hogy őt rágalmazta, s felhevülésében arczul üti; az ekként megtámadott szabadulni akarván a megtámadó dühétől, sebesen * rohan le a lépcsőkön, e közben azonban elvesztve az egyensúlyt — lebukik, és karját töri. A csonttörés, bár obiectice véve,..causalis nexusban van a megtámadással: még sem eshetik a megtámadó rovására; mert ezen eredmény, a tettes által véghezvitt tettnek elhatározásánál, egyátalán nem volt előre látható, s az előre nem látás mint culpa sem számitható be. A causalis nexus sem érthető ugy, mint pusztán az egymásra kővetkező események lánczolata: a subjectiv mozzanat, mely ezeket összefüggésben tartja itt is hatással bir; mert itt is emberi cselekményekről, és az ezek által okozott eredményekről — vagyis ezen eredményeknek — a tettes tettévé — bűnévé való beszámításáról van szó. A kiemelt eshetőségek egyikével vagy másikával való foglalkozás, a következő szakaszok — s különösen a 296. §. indokolásánál alig lesz teljesen elkerülhető. A szellemi constitutiv elemet illetőleg röviden még megemlítjük: hogy a megölési szándéknak kizárva kell lennie; mert ha ez létez: ez esetben — a mint ezt a kísérletről szóló fejezet indokaiban részleteztük — a cselekmény nem testi sértést: hanem szándékos emberölést képezend. A testi sértés physicai ismérvét képezi: más ember testi épségének jogellenes megtámadása, a mi által a megtámadottnak egészsége, ide számítva az elmebetegség integritását is, megzavartatik, s roszabb állapotba juttatik, mint a milyenben a megtámadáskor volt. KÉPV H IBOMÁNÍ 1875-78. IX. 21 *•?