Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 13 vizsgáltattak, bizonyos rendbe hozattak és közzététetíek 1845-ben ezen czim "alatt: fenyítő és jariló büntetések codexe. Ezen codex, a mely 1846. évi május hó 1-én léptettetett életbe, terjedelmére nézve a legnagyobb büntető eodex a világon; 2224 czikkből áll, melyek nagyobb része szerfelett hosszú. Használatának könnyítése végett ahhoz igen részletezett tárgymutató csatoltatott. Ezen törvényhozási mű legnagyobb része a policialis vétségekre vonatkozik, melyek felette számosak. Ezen országban a rendőrségnek, a mely mindenbe belé avatkozik sikerült hálóiba fűzni minden osztálybeli személyt elannyira, hogy nehéz egy lépést tenni a nélkül, hogy az ember valami vétségbe ne essék. Áttérünk most a halálbüntetésre. Erzsébet császárnő uralkodása alatt a halálbüntetés el volt törölve, nem ugyan egészen, de a legtöbb oly bűntettre nézve, melyek annak előtte ezen büntetést vonták magok után. Minthogy azonban kormányzata alatt a halálbüntetés ugy szólván, sohasem hajtatott végre még gyilkossági esetben sem: azon hiedelem támadt, hogy ez egészen megszüntettetek. Erzsébetnek ezen rendszere elhagyatott utódai által, a kik a legsúlyosabb esetekben megengedték a halálbüntetés végrehajtását. így állottak a dolgok, midőn Sándor lépett a trónra. Ezen fejedelem sohasem adta beleegyezését a halálbüntetés foganatosításához, gyilkossági, sőt apagyilkossági esetekben sem. Az 1826. évi ápril hó 21-én kelt leiratában formaszerüen kijelentette erre vonatkozó szándékát. „Mi mindig lelkiismereti kötelességünknek tartottuk — úgymond a császár — egy halál-' büntetést sem hagyni helyben és pedig még akkor sem, ha az a létező törvényeknek megfelelne, feltéve, hogy a bűntett nem oly természetű, hogy magát a társadalom létét, az állam nyugalmát, a trón biztonságát, vagy az uralkodó móltóságát veszélyeztetné." A bizottságnál, mely Oroszország büntető törvénykezésének revisiójára küldetett ki, természetesen a halálbüntetés kérdésének tárgyalására is került a sor. Minek utánna megfontolta volna az ezen büntetés mellett és ellen harczoló érveket, a bizottság a halálbüntetés fenntartása mellett nyilatkozott, de azért egyszersmind kijelentette, hogy a halálbüntetést oly „rosznak" tekinti melyei egészen nélkülözni nem lehet. Ezen büntetés tehát fenntartatott a politikai bűntettekre ós a vesztegzárszabályzat áthágására nézve. A bizottság azt a büntettek legnagyobbikára az apagyilkosságra is alkalmazni indítványozta, de a birodalmi senatus törvénykezési bizottsága azon nézetben volt,'hogy követni kell a Sándor császár manifestumában kimondott elveket. Magyarország. Azon országok között, a hol a halálbüntetés eltörlésének kérdése tárgyaltatott, Magyarország különösen megérdemli a criminalista és a törvényhozó figyelmét. Már 1791-ben felismerte az országgyűlés a büntető codex létrehozatalának szükségét. Az első javaslat a következő évben meg is jelent; de azzal többé nem foglalkoztak egész 1827-ig, a midőn is az országgyűlés kiküldött egy bizottságot az 17 92-ki codex átvizsgálására. Minekutána ezen javaslat 1831-ben az ország összes törvényhatóságaival közöltetett volna, a revideált codex az országgyűlés elé terjesztetett, de ennek nem volt ideje azt tárgyalni. 1840-ben a bizottság, mely meg volt bizva a javító rendszernek behozatalát Magyarországon előkészíteni, szükségesnek vélte a büntetőtörvónyjavaslatot újjá önteni, hogy ez ama rendszerrel öszhangzásba hozassák. A bizottság hozzá fogott a munkához, hogy átdolgozza az 1827-iki javaslatot ós 1843-ban be is fejezé munkálatát. Az uj javaslat magában íoglalá a büntető törvényt, a büntető eljárást és a börtönrendszabályt. Ugyanazon évben (1843.) a büntetőtörvónyjavaslat elfogadtatott a képviselőház által és átküldetett a főrendiházhoz. Hogy mi lőn ezen érdekes műnek