Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

144 372. szám. De a közbenső okok — és a sértés közt okozati összefüggésnek kell lennie. Oly cselekmény, vagy mulasztás — illetőleg esemény, mely kivül áll a tettes cselekménye által okozott sérelem határán: nem esik a tettes felelőségére. Az ily kivül álló — a dolgok rendszerinti szabályai szerint nem a sértésből származó tényező: megszakítja a causalis nexust, s a további fejleményeknek önálló tényezőjévé válik. Ily esetben fenn fog forogni, a szándékos emberölés kísérlete: de nem a bevégzett — szándékos emberölés. Ily esetben lehet, hogy egyik tettes, szándékos emberölés, esetleg gyilkosság kísérletében fog bűnösnek találtatni: mig egy másik terhére esik a bevégzett bűntett, vagy — mint az orvosra nézve előfordulhat: a gondatlanságból okozott emberölés. Sok esetben helyesen fog eljárni a bíró, ha gondolatában eltávolítva az események lánczolatából a tettes által okozott sértést, a kérdést akként veti fel: vájjon bekövetkezett volna-e a halál — a halál ugyanazon id'óbén, az esetben is, ha a sértés nem kovettetett volna, el ? Es ha a szakértők nyilatkozata alapján azon meggyőződésre jut, hogy a halál e nélkül is, és ugyanazon idő alatt bekövetkezett volna: ez esetben nem lóvén causalis nexus a sértés mint ok, és a halál mint okozat között, — bevégzett emberölésről nem lehet szó. Ellenben ha a sértés képezi a halálos eredményt előidéző közvetlen vagy a dolgok rendes menete szerinti okát; ha a ható okok közt a sértés is előfordul; ha bizonyosság létez az iránt: hogy ezen ok nélkül a többiek működése — vagy ily erővel

; s ily korai működése elmaradt volna: ez esetben a causalis nexus helyes elvei szerint, emberölés, és ha a halálra irányzott szándékkal okoztatott a sérülés: szántszándékos emberölés létez. Egy haldokló ellen is elkövettethetik szándékos emberölés: ámbár ez -rövid idő múlva különben is meghalt volna. A büntetés — enyhébb lesz ily esetben; de a bűntett természete ugyanaz maradt mintha egy teljesen egészséges ember fosztatott volna meg szándékosan életétől. E szempontok megfigyelése különösen fontos, a szakértőkhöz intézendő kérdések megállapításánál, mely tekintetben törvénykezési gyakorlatunk igen sokszor, ós lényeges hibákat tüntet elő, melyek leginkább abból származnak, hogy a vizsgáló bírák, s a bíróságok nem intézik a szakértőkhöz tüzetesen azon kérdéseket, a melyektől lényegesen föltételezve van annak meghatározása: vájjon a bekövetkezett halál eredménye volt-e a tettnek, melyet vádlott a megholt ellen elkövetett ? és vájjon ezen tett kizárólagos — vagy a halál bekövetkezésére szintén ható más okoknak tényezője volt-e? A rendszeres büntetőtörvénykönyv ez irányban is ki fogván jelelni a birói tevékenység anyagi föltételeit: joggyakorlatunk közvetett hasznos eredményei közt — az ez irányban reménylhető tüzetesség ós biztosság nem az utolsó helyet foglalandja el. A nagyfokú ingerültségben megfogamzott, és ezen állapot megszakitlan tartama alatt végre is hajtott szándékos emberölésre — a fenn kifejtettek után alig marad mondani valónk. A szándékos emberölési fajok csúcsán áll a gyilkosság: mig azok legalsóbb fokát a 269. §-ban meghatározott cselekmények képezik. — Hogy az emberölésnek ez esetben is szándékoltnak kell lennie, vagy is, hogy a tettes akaratának a halálra, mint szándékolt eredményre kell irányulnia: ez a kérdéses szakasz első sorából — a cselekmény alap föltételéből resultái. A különbség e közt és a 267. §. esetei közt: a felindulás magas fókában találtatik. Ez nem szünteti meg ugyan a tudatot, s az akarat-szabadságot: de azt elhomályosítja, ugy hogy az indulat ezen fokában elhatározott és véghezvitt cselekmény — mindenesetre enyhébb beszámítás alá esik. A 269. §. második bekezdése ugyanezen oknak további logicai folyományát szentesíti; a további enyhítés indokát a motívum képezi; a törvényjavaslat számításba veszi az emberi természetet, a felindulásnak -- tapasztalás szerint nagyobb intenzivitását, ha azt jogtalanul okozott sérelem idézi elő, s ehhez képest szállítja le a büntetést. A harmadik alineában a parricidiumnak egyik — ingerültségben előidézett faja hozatik fel, s erre nézve súlyosabb büntetés állapittatik meg még az esetre is: ha a lemenő rokon vagy a házastárs erős felindulása — a megölt atya, anya, vagy nagyszülő, illetőleg házastárs által igaz-