Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

372. szám. 141 meggyilkolását határozza el; a terv elkövetésének gondolatját, a fájdalom, a szégyen érzete költik fel benne, sokáig küzd a gondolattal, belátja tettének minden következményeit: de legyőzve a higgadt észnek tanácsát, a véres tett elkövetése eltökéllett szándékká vált benne, melynek kivitelére a fegyvert megszerzi, s magához veszi. Tegyük fel — hogy napokkal, hetekkel ezután meghallván, hogy a kiszemelt áldozat anyjával kéjeleg: ennek lakába megy, s oly helyzetben találja anyját és kedvesét, mely helyzet felzavarja lelkének viharát, az őrjöngés dühét költi fel szivében, s ezen indulatok zavargása alatt anyjának kedvesére süti fegyverét, s ezt agyonlövi. A tett nyugalommal határoztatott el: de indulatban hajtatott végre. Több törvény — s Haus szerint a belga is: gyilkosságnak mondja a cselekményt: ellenben a német birodalmi büntetőtörvénykönyv szerint csak szándékos emberölést képez. Bemer azt mondja: „Man würde indessen doch schon zu weit gehen, wenn man aufstellte, dass wáhrend der -Ausführung einer bereits mit Überlegung unternommenen Tödtung eintretender Affect den Begriff des Mordes nicht mehr aufhebe. Dies lásst sich vielmehr nur von solchen Affecten behaupten, die durch das Schreckliche der That selbst oder durch den Kampf mit dem Schlachtopfer geweckt werden. lm Übrigen hat man vielmer.zu erwágen, dass das Ofesetz, indem es schlechtweg sagt „ausgeführt" die ganze Ausführung bezeichnet. Tritt alsó wáhrend des überlegten Unternehmens ein anderweitiger Affect ein, ohne welchen es wohl nicht bis zur Vollendung der Tödtung gekommen wáre, so lásst sich die ganze Ausführung nicht mehr mit Sicherheit auf Überlegung zurückführen, und es ist dann nur Todtschlag erwiesen". Mi ezen eszmét fogadtuk el, s a 266. §. azon kitétele: „A ki embert előre megfontolt szándékból megöl'

( kifejezi, hogy az előre megfontolás nem csupán a tett elhatározására követeltetik: hanem szükséges, hogy a véghezvitelnél is létezzék a megfontolás. De minthogy az előre megfontolás képezi a gyilkosság kiváló, sőt egyedüli megkülönböztető ismérvét, s minthogy azon körülmény is, vájjon a tényezőnek léte a véghezvitel megkezdése vagy egész tartama alatt szükséges-e vitássá válhatnék: kérdés támadhat, hogy miért nem Íratott körül tüzetesen és kimerítően ennek fogalma a törvényjavaslatban f. Ezen ellenvetés bizonyára több részről fog emeltetni — s jogosultságát alig lehet elta- , gadni. Ezt előre is láttuk a.javaslat megállapításánál, s annak ellenére is mellőztük a körülírást. Tudvalevőleg a franczia Code 297. czikke megmondja, hogy mit ért a prém.ed,itation alatt. „La prémeditation consiste dans le dessein formé avant l'action d'attenter á la personne d'un individu determiné, ou de celui qui sera trouvé ou rencontré." Közelebbről taglalva e meghatározást, azon meggyőződésre jutunk, hogy ez tulajdonképen nem azt mondja meg: hogy miben áll, hanem inkább, hogy miben nem áll a praemeditatio. A véghezvitel előtt képzett szándék: ez semmi egyéb, mint az egyszerű szándék, a dolus. Ha tehát a törvény más fogalmat akar összekötni a praeroeditatióval, akkor ennek más — a dolustól különböző constitutiv tényezőt is kell adnia. Két szó, melynek eszméje és tartalma ugyanaz: csakis synonimák lehetnek. „Quae sünt aequalia uni tertio, sünt aequalia inter se." A 297. czikkben körülirt fogalom, teljesen azonos a dolus praecederis fogalmával; ha tehát az, a mi e czikkben foglaltatik, megfelel egyszersmind a praemeditatio forgalmának: ez esetben a dolus praecedens és praemeditatio közt nincs különbség. Ámde különbségnek kell lennie; sőt e különbségnek oly nagynak és nyomatékosnak kell lennie, hogy a halálbüntetés ós a 15 évig terjedhető fegyház közti különbséget — mennyire lehetséges, s a halálbüntetés viszonyítása megengedi — igazolja. Körülírja a praemeditatiot — még pedig szóról szóra egyezőleg a franczia Code 297. Art.-al. az 1859-ik évi olasz büntetőtörvényköny; ellenben a belga büntetőtörvényköny — a francziának e javított kiadása: mellőzi a meghatározást; a német büntetőtörvónykönyv mit sem szól a közelebbi körülírásra nézve.