Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

142 372. szám. A toscanai büntetőtarvénykönyv — melynek sok tekintetben kiváló előnyei általánosan elismerték: hallgat ezen kezdésről. A zürichi büntetőtörvénykönyv szintén mellőzi a kérdést. A genfi-ben sincs erre vonatkozó körülirás. Ellenben körülirják a praemeditatiót a tessmi büntetőtörvénykönyv és az olasz javaslatok. Fentebb emiitettük, hogy a tessini büntetőtörvénykönyvre — a praemeditatio kérdésében vissza fogunk térni; ezennel reproduoaljuk annak 290. czikkét, mely a kérdéses fogalom körülírását tárgyazza. „Vi é premeditazione neh" omicidio allorché, prima deli' azione, il reo ha formato e freddamente maturato il disegno di uccidere, benché la persona de uccisi fosse indetermininata, o l'azzione avesse a dipendere da qualche circonstanza o condizione." Sajátságos képet nyújtanak az olasz javaslatok. Négy törvényjavaslat fekszik előttünk, s mindegyiknek idevonatkozó megállapítása különbözik egymástól; a négy közül idézzük az utolsónak, annak t. i., melyet Vigliani igazságügyminister a senatus elé terjesztett, e kérdést illető 365. czikkét. „L'omicidio é premeditato, quanto il colpevole ha fermato prima deli'azione il disegno di uccidere, benche etc. etc.

u Ha az előbbi formulázásokat lerontották az azok után következők: ez utóbbit megingatja Carrara nagy tudományának erejével, és eriticája élével. Nem csupán a „freddamente maturáló" elemnek kihagyása: hanem egyáltalán a praemeditatio lényének, s kettős föltételének figyelmen kívül hagyása mit a kiemelt czikk ellen felhoz. Carrara kimutatja: hogy ezen czikk mellett, praemeditaltnak lesz kénytelen venni az esküdt azon emberölést is, melynek elkövetése előtt — a tettes zsebéből vette ki kését; mert hisz ez is .,prima deli' azione történik." Carrara a tessini törvénykönyv szövegét hozza javaslatba, melyet jobbnak, kimerítőbbnek állit. De kifejezi a nagyhirü tudós egyúttal azt is: hogy helyes azon rendszer is, mely — mint a toscanai büntetőtörvénykönyv — e kérdésben minden körülírást mellőz. A tüzetes meghatározásnak eddig le nem győzött nehézségei, a legtöbb törvényhozást arra kényszeritók: hogy a nagyobb veszólylyel járó helytelen meghatározás kikerülése végett a megoldást, a tudományra és a gyakorlatra bízzák. A mit Hélie után idéztünk — a mit fentebb taglaltunk : az elegendő útmutatásul szolgál • egy értekezésben — egy fejtegetésben teljesen kimeríthető a kérdés; a biró tiszta és világos felismerésére juthat az eszme lényegének, és egész béltartalmának: de nem minden formulázható a törvény egy rövid szakaszában, a mi alaposan és körülményesen kifejthető a literaturában. „Az 1791-ik évi törvényhozó — mondja Haus vonatkozólag az azon évi franczia Oode ra — elég eszélyes volt, hogy nem határozta meg a praemeditatiót, megemlékezve a jogtudós Javolenius azon megjegyzéséről: „Omnis in jure definitio periculosa." Mi követjük Haus-n&k, s korunk legjelesebb tudósainak, valamint a törvényhozásoknak . példáját: és elálltunk a definiálás veszélyes kísérletétől. Megemlítendő, hoyy a gyilkosság és a szándékos emberölés: tettel és mulasztással is elkövethető; miért is az illető szakaszok akként fogalmaztattak, hogy a szöveg által, az omissioval elkövetett comissiv delictum ne zárassék ki. A ki — elzárva tart valakit, s nem ad neki ételt és italt az ételadás elmulasztása által, tehát omissio által követ el gyilkosságot. A fentebbiek után kevés mondandónk van a szándékos emberölésnek a 207. és 269. §§ban meghatározott eseteiről, A 267. §. negatív alakban határozza meg a gyilkosság és a szándékos emberölés közti különbséget. Az előre megfontolás kivételével: a többi eriterionok azonosak.