Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

• * • 372. szám. 9 á midőn azt hozza javaslatba, hogy bizonyos esetekben a kivégzettnek feje és jobb keze tétessék ki közszemlére. Alig jelent meg a hírneves Beccaria értekezése, a halálbüntetés kérdése minden oldaláról vizsgálat alá vétetett Németország írói által. Sehol ezen kérdés nem idézett elő oly élénk vitákat, mint ezen országban. A bölcsészek, a criminalisták, publibisták, sőt még más magán egyének is síkra szálltak, megtámadandók vagy védelmezendők az olasz iró theoriáját. Az észtől a tapasztalástól, a vallástól kölcsönöztek fegyvereket, hogy leküzdjék, vagy fenntartsák a halálbüntetés jogosultságát, hatályosságát és szükségességét. A küzdelem csaknem egy negyed századig tartott, de aztán a csatázok belefáradva, elhagyák a csatatért és letevék fegyvereiket. Ezen körülmény és azon nagy mérséklet, melyet a német kormányok az által tanúsítottak, hogy a halálbüntetést csak akkor engedték végrehajtatni, ha az átalános helyesléssel találkozott, magyarázatául szolgálnak annak, hogy miért idézett elő ezen kérdés az utóbbi időben kevésbé heves vitákat Németországban, mint Angliában és Amerikában. Mindazonáltal felette csalatkoznék, a ki azt vélné, hogy azon nemeskeblü felszóllalások, melyek másutt nyilvánulnak a halálbüntetés eltörlése mellett, nem találnak viszhangra Németországban. Elég azon vitákkal megismerkednünk, melyek Németország törvényhozó kamaráiban folytak és ezen ország tudósainak irataival, hogy meggyőződjünk az ellenkezőről. Sajnáljuk, hogy jelentésünk kerete nem engedi meg azon érdeke* értekezések ellemzésót, melyeket a halálbüntetés kérdése Szászország, Hannover, Württemberg ós Baden kamaráiban idézett elő. Mindenütt meleg szószólókra talált ezen büntetés eltörlése; de szintén mindenütt egy tekintélyes többség nyilatkozott annak fenntartása mellett., Ha tekintjük a tudomány állását Németországban, azt látjuk, hogy ott sem hiányoznak irók, a kik megtámadják a halálbüntetést. De ezen ország legkiválóbb szaktudósai jogosultnak és szükségesnek mondják ezen büntetést a gyilkosságra ós honárulásra nézve, igaz, hogy oly megszorításokkal, melyek ezen büntetés alkalmazását igen szúk korlátok közzé szorítják. Elég legyen felemlítenünk MittermaieH. Abegget, Heftert, Zachariaet, Hippet, Mareczollt stb. A mi különösen Abegget ezen hírneves írót illeti, ez erélyesen nyilatkozik minden nyilvános végrehajtás ellen és az imént láttuk, hogy az 1847-ki porosz büntetőtörvényjavaslat szerzői ezen végrehajtásokat megszüntették. Az 1848-ki forradalom a halálbüntetés tárgyában teljesen megváltoztatta a közvélemény és a tövényhozás állását Németországban. A frankfurti ós berlini országgyűlések az általános mozgalom által elragadtatva, egymásután decretálták annak eltörlését. Mig ellenben Ausztriában az uj birodalmi alaptörvényekről szóló javaslat beéri azzal, hogy a halálbüntetést a politikai vétségekre nézve megszünteti. Frankfurtban ezen fontos ujitás egy módositvány alakjában hozatott be, mely a német nemzet alaptörvényei 3. czikkének 7. §-ra nézve tétetett. Az augusztus 3. és 4-iki ülésben a halálbüntetés kérdése került szőnyegre. Az ebbeli ' vita nem emelkedett azon tárgynak magaslatára, melyet a gyűlés tárgyalandó volt. Küzdöttek a halálbüntetés ellen oly érvekkel, melyek semmi kiválót nem nyújtottak. „Az embernek nincs meg azon joga, hogy embertársától csak egyperczet is vehessen el, mely neki arra szolgálhatna, hogy megjavuljon és hogy Istenét felismerje. Az állam még nem ád polgárainak oly jó nevelést, hogy joga lehetne éltüktől megfosztani azokat, a kik nevelésük hiánya folytán roszra vetemedtek. Toscanában a halálbüntetés eltörültetett ós a nagy büntettek száma nem szaporodott. Némely országban, nevezetesen Amerikában ezen büntetés titokban hajtatik végre: tehát a kormány szégyenli ezen büntetést stb." Mi mindjárt megismerjük a dolog állását Toscanában. A mi pedig az utóbbi érvet illeti, ez hamis kiindulási ponton alapszik. Láttuk ugyanis, hogy a büntetés némely amerikai államban nem titokban, hanem a börtön falai között hajtatik végre bizonyos számú tisztviselők és tanuk KÉPVH. lilOMÁOT. 1875-78. IX. 2