Képviselőházi irományok, 1875. IX. kötet • 372. sz.

Irományszámok - 1875-372. Folytatása a büntetőtörvénykönyv indokolásának

. 10 372. szám. jelenlétében. Azt állítani, hogy az amerikai törvényhozó a szégyen által lőn indíttatva ezen változás behozatalára, annyi, mint egy szép thesist sophismával védeni. Ahrens ur az országgyűlés több tagjával egyetértőleg a következő módositványt terjesztette elő: „A halálbüntetés politikai bűntettekre nézve eltörültetik." De a halálbüntetés ellenei ezen módositvány ellen léptek fel, azt vitatván, hogy ezen büntetést minden bűntettre nézve meg kell szüntetni, vagy minden bűntettre nézve fenntartani (sic.) A helyett, hogy Ahrens ur és társainak indítványa mellé állott volna, a bizottság előadója védelmezte a halálbüntetés jogosultságát még politikai ügyekben is. „Vannak — úgymond — politikai büntettek, például az árulás, melyek bizonyára nem érdemlik meg, hogy a tettes ki legyen véve a halálbüntetés alól. Ezen büntetés csak igen gyéren alkalmaztassék, de ne szüntettessék meg egészen." Az előadónak ezen nyilatkozata után könnyű volt sejteni a vita eredményét. Csakugyan az országgyűlés azon tagjai, kik pártolák Ahrens módositványát, inkább ahoz járultak, hogy töröltessék el egészen a halálbüntetés, mintsem azt lássák, hogy az politikai ügyekben is alkalmaztatik. A halálbüntetés eltörlése csakugyan kimondatott 288 szavazat által 146 ellenében. Mindazonáltal fenntartatott háború és ostromállapot esetében. Ugyanazon időszakban folytak a tárgyalások ugyanezen kérdés felett a berlini nemzetgyűlésben. Lisiecki képviselő indítványozta a halálbüntetés eltörlését. Ezen indítvány, melyhez a központi osztály hozzájárult, melegen támogattatott az augustus 4-ki ülésben Maeker igazságügyminister ur által, a ki ez alkalommal egy nevezetes beszédet mondott, melynek lényege a következő: „A kamarának jogában áll elvárni a kormánytól, hogy a halálbüntetés eltörlésének fontos kérdésére nézve elmondja nézetét. A minisztérium érett megfontolás után sem tudott megállapodásra jutni a fennforgó kérdés felett és azt nyilt kérdésnek hagyni határozta. Mindamellett súlyt fektetek arra, hogy egyéni véleményemet önöknek kifejezzem és én megmondom önöknek uraim egész őszinteséggel, hogy a halálbüntetés eltörlését szükséges és sürgős dolognak tartom. „Nézetem szerint nem lehet mondani, hogy a halálbüntetés erkölcstelen. Az állam kötelessége mindazon eszközöket alkalmazásba venni, melyeket biztossága igényel. Az emberrel született azon eszme, hogy az ontott vérért csak vérrel lehet lakolni. Ezen elv valamennyi törvényhozás által szentesítve van. Ámde, ha a halálbüntetés nem is erkölcstelen, mégis eltörülhető az más okoknál fogva. A feladat az: tudni, vájjon az állam megállhat-e a halálbüntetés nélkül, vájjon elég civilisált-e a nép arra: hogy veszély nélkül nélkülözhesse ezen barbár büntetést. Én azt hiszem, hogy a porosz nép meghaladta ezen fokot és a bekövetkező szavazás be fogja ezt bizonyítani. ..Azok, a kik a halálbüntetést védik, érveiket a bibliából kölcsönzik. Az ótestamentomban a halálbüntetés szentesítve van. De Móses theokratikus codexe nem alkalmazható a mi erkölcsi állapotunkra. Ezen codex, a mely rendeli: szemet szemért, fogat fogért, hű maradt elvéhez, midőn monda: vért vérért. De a mi erkölcsünk mai napság fellázad a talio büntetés eszméjére. „A mi az Evangéliumot illeti, igaz, hogy Szt. Pál a Kómaiakhoz intézett leveleiben azt mondta, miszerint a pallos nem hiába adatott a hatóságnak. De ezen kifejezés alatt az igazság pallosát, nem pedig a hóhér pallosát kell érteni. „Azt mondták, hogy a halálbüntetés eltörlése szaporítaná a bűntetteket. A tapasztalás nem támogatja ezen axiómát. Azt is mondták, hogy a nép követeli a halálbüntetés fenntartását. Azt hiszem, hogy a halálbüntetés eltörlésével a nép érzelmei rövid idő múlva gyökeresen meg fognak változni. A szokások szelidebbekké fognak válni. Mély meggyőződésem, hogy a halálbüntetés eltörlése a személybiztonságot növelni fogja, mert a közvélemény elég üdvös ellenlökést fog kapni, A gyilkosságtól való iszony nagyobb erővel fog a nép alsó rétegébe behatni.