Képviselőházi irományok, 1875. VIII. kötet • 287-371. sz.

Irományszámok - 1875-364. Határozati javaslat, a törökországi eseményekre nézve követendő politika iránt

280 364. szám. rivalitásnak és súrlódásnak is, a melyből épen az keletkezhetne, a mit nagy-hatalmak elhárítani akartak; tudniillik átalános conflictus és háború; tekintettel arra, hogy a konstantinápolyi forradalom folytán és azon állásnál fogva, melyet N.-Britania a nemzetközi biztositéknak követelései iránt elfoglalt, nincs kilátás, hogy a porta a berlini conferentia követeléseire ráállani fog és hogy magok a fölkelők sem fektetnek kiváló súlyt ezen, az ő első s igazi követeléseitől eltérő és gyakorlatilag keveset érő oltalomra; tekintettel arra, hogy a törökországi keresztények 50 évi tapasztalatuk után nem képesek és nem bírhatnak bizalommal és hittel semmiféle, a szultán és muszulmanok jó akaratától függő, ámitó és keresztülvihetetlen török reformokba és intézményekbe, hanem, hogy visszatérnek a fölkelésnek első s valódi czéljára, tudniillik politikai és nemzeti belső önállóságnak kivivására, mint az állapotok javításának egyedüli útjára, a mely történelmileg mint egyedül lehetséges és gyakorlat bebizonyult; tekintettel arra, hogy azon esetben, ha a porta jóakarattal és békés utón a kérdésnek ilyetén megoldására rá nem áll, a szerb és bolgár nemzeteknek a balkán félszigeten nem marad egyéb hátra, mint a felkelésnek folytatása és terjedése; tekintettel arra, hogy Szerbia és Montenegró ilyen esetben már azon okból sem képesek békében maradni, mivel fegyveres béke már tűrhetetlenebbé és terhesebbé vált a valódi háborúnál és végre, hogy szerb és montenegrói nemzeteknek becsülete és érdekei sem tűrhetik azt, hogy határaikon tovább is „lábnáli fegyverrel" nézzék testvéreiknek öldökléseit és kiirtásait Szerbia és Montenegró gyalázatára és később bekövetkezendő veszedelmére; tekintettel arra, hogy a többi, Európára nézve is a törökországi keresztények felszabadulása és rokon-elemeknek egyesülése ottan, czélszerübb és kevésbé veszélyes lenne, a reformok nemzetközi garantiájánál, vagy a hatalmasabb és befolyásosabb hatalmak folytonos és jogosult beavatkozásánál a Bosporuson, a mint ezt az európábani nyugtalanság bizonyitja, a berlini conferentiák ilyen igényei folytán; tekintettel arra, hogy 1856. évi márczíus hó 30-án kötött párisi szerződésnek 9-ik czikke az aláirt nagy-hatalmak interventióját az ottomán porta és keresztény alattvalók viszonyában kizárja ; hogy az 28. és 29-ik pontjában Szerbiának oltalmaztatását a porta ellenében biztosítja és nem vice versa; továbbá, hogy a párisi szerződésnek 7-ik pontja ép ugy, mint 1856-ik évi április hó 15-én Ausztria, Franczia- és Angolország közt megkötött külön szerződésnek 2. §-a a Törökország függetlenségét és integritását kül-ellenségei ellenében biztosítja, nem pedig a Törökbirodalomnak politikai és territoriális benső alakját garantia alá helyezi s hogy ennek következtében a szultán souverénitásának korlatolása és ennek keresztény népekhez való souvereni viszonyra leszállítása önmagában nem sérti Törökbirodalomnak külső függetlenségét és territoriális épségét, miként Szerbia és Eománia hasonló helyzete és viszonya nem von maga után ilynemű sérelmet; tekintettel arra, hogy tehát sem az aláirt nagy-hatalmaknak párisi szerződés alapján, sem Austria, Franczia- ós Angolországnak 1856-ik évi április 15-én külön szerződés alapján jogi czime nincs fegyveres interventióhoz a keresztények felkelése ügyében ós Szerbia porta ellenében viselt háború esetében;. tekintettel arra, hogy (a positiv jogezim és jogos alap hiányában mindig előtérbe tétetni szokott) az általános békének érdeke Európában eléggé biztosítva van az által, hogy hatalmak tartózkodnak a fegyveres beavatkozástól Törökországban, Törökországnak fölosztása, occupatiója, auctiója és compensatiójától és hogy szintúgy embertelen mint igazságtalan lenne, hogyha a balkán félszigeti keresztény népek, akik mint Európának előőrei áldozatul estek az európai czivilisatiójáért jövőben is hosszú időn át maradnak török rabszolgaságban, még pedig állítólag az európai béke érdekében, tényleg pedig a némely nagyhatalmak rivalitása és önzésének érdekében ;