Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

376 28(j, szám. A törvényjavaslat 127. §-ának 1. pontja — a mondottak után, nem egyéb, mint elfogadása — a helyzet szükségszerű következményeinek, mint érvényesítése az állam igazságügyi érdekének, oly esetben — melyben nem forog fenn többé helyes ok, az igazságügyi követelmények mellőzésére. A 2. és 3. pontok a bűntett rendkívüli súlyos voltában találják igazolásukat. A mi különösen a 3. pontban meghatározott eseteket illeti, ezeknek kivétele a sértett általi indítványozás föltétele alul — mintegy kiegészítését képezi azon eszmének, mely már a ÍJ2. §. utolsó bekezdésénél irányadó volt. Egyébiránt a 223. § I. pontjában megjelölt személyek által elkövetett bűntett — a sógorok kivételével — ha az erőszak nem is járul hozzá: mint vérfertőztetés lenne büntetendő. Minthogy pedig ezen bűntett miatti üldözés nincs függővé téve a sértett fél indítványától: következetlenség lenne a súlyosabb, a minősített esetben, a korlátozó rendszabályt fennhagyni s az enyhébb esetben azt nem alkalmazni. A 232. §-hoz Az erőszakos, nemi közösülés és a szemérem elleni erőszak nem büntettetik: ha a tettes és a sértett között a bűnvádi Ítélet kihirdetése előtt házasság jött létre. Ezen szakasz elfogadását az igazságügyi politika ajánlja. A 226. §. végén megállapított korlátozó rendelkezés nélkül: e szakasznak alig lenne értelme. Ha a sértő és a sértett közt házasság jő létre s ha a sértett fél jogosítva van az indítvány visszavonására is: természetes, hogy ez azt vissza fogja vonni. De a visszavonási jog nem illetvén a sértett felet — speciális intézkedésre van szükség, hogy a 226. §. átalános intézkedésétől egy — különös esetben eltérés történhessék. Az eltérés ezen esetben — teljesen igazolt. A reparatio — azon nő irányában, a ki szerencsétlenné vált: a föltételezett esetben sokkal hatályosabban történik meg, mint a hogy ez a bűnhődés által el lenne érhető. Az aggodalom — mely a 226. §. véghatározatának indokát képezte: a kérdéses esetben szintén nem indokolt. Helyesnek és igazoltnak mutatkozik tehát az intézkedés, mely a magán félen ejtett sérelem orvoslását az állami actio fenntartása által nem akadályozza, hanem az orvoslást — a büntetlenség biztosításával elősegíti. Kérdés lehet, hogy miért szorittatik a 232. §. csupán az erőszakos nemi közösülés és a szemérem elleni erőszak eseteire ? és miért záratik ki az eljárás megszüntetése a 224. §. esetében ? Az ok a sértett fél életkorában rejlik; mert alig lehetséges: hogy csábító és a csábított közt, a 224. §-ban megjelölt idő alatt házasság jöhessen létre. Azon eset, hogy a bűntett csak 1—2 óv múlva jő napvilágra s hogy akkor a házasság lehetségessé válik: az ilynemű bűntettnél legalább is valószínűtlen. A 233. §-hoz. A ki magát valamely nő jérjenek szinli és a nőnek ily tévedését felhasználja, hogy azzal nemileg közösüljön: a szemérem elleni bűntett miatt 3 évig terjedhető börtönnel büntetendő. A bűnvádi eljárás csak a sértett nőnek vagy férjének indítványára indítható meg. A* jelen szakaszban körülirt bűntett ideális concursusban van a kettős házassággal mindazon esetekben, melyekben a férj előbb kötött érvényes házassági kötelékben van s a nélkül, hogy ez megszűnt volna, oly nővel köt második házasságot, a ki a férfinak ezen helyzetéről nem bír tudomással. Ezen eset azonban — a kettős házasság fogalmának felelvén meg: az erről intézkedő szakasz alá tartozik.