Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

see 286. szám. megkülönböztetett eseteit; a mint t. i. bűntett, vétség vagy kihágás, vagy pedig, ha fegyelmi vétség képezi a vád béltartalmát. Az elkövetés módját illetőleg világosan kifejeztetik: hogy a hamis vád mint bűntett va^y vétség, egyedül a hatóság előtt emelt vád által követhető el. Ez természetesen lehet bíróság, ügyészség, közigazgatási hatóság; szóval mindenki: a ki a büntetendő cselekmény felfedezésére, üldözésére vagy megbüntetésére hatósági jogkörrel bir. A büntetéséket illetőleg a hamis tanuzás és a hamis eskü büntetéseinek megállapításánál követett rendszer vétetett alapul. A kérdéses cselekmény büntetőjogi szempontból nem oly egyszerű, mint az első tekintetre látszik. Számosak és részben vitásak is a kérdések, melyek a hamis vád körül felmerülnek. Hamis-e a vád, ha vádlott elkövette ugyan a büntettet, melylyel vádoltatik: de nem azon súlyos körülmények mellett, melyekkel a vádban terheltetik? Ha például a gondatlanságból elkövetett emberölés elkövetője: előre eltökélett szándékból véghezvitt emberöléssel — gyilkossággal vádoltatik. Hamis vád forog-e fenn: ha az, ki lopást követett el, rablással vádoltatik'? ha az, a ki csupaL lopásban bűnös: a 334. §-ban meghatározott bűntett elkövetésével vádoltatik? Absolut értelemben ezen esetek egyikében sem ártatlan a vádlott: de relatíve még is az; ártatlan ugyanis azon körülményekre vonatkozólag, melyek az elkövetett cselekményt, súlyosabb minősítés alá esőnek tüntetik elő. A kérdés csakis subjectiv szempontból oldható meg. Tudta-e a vádló: hogy azon körül• menyek valótlanok, melyeket vádjában vádlott terhére felhozott s melyek azt súlyosabb büntetés alá esőnek mutatják; mint azon cselekmény, melyet vádlott valódilag elkövetett? Volt-e a vádlónak elégséges oka, a súlyosbító körülményeket valóknak tartanif Ha a vádló azon körülmények valótlanságát tudta, melyekkel vádját megtoldotta; ha ő ezeket — szándékosan költötte; vagy ha — a szándék kérdésének egy másik megállapítását követve — nem tudta, hogy ezen körülmények valók: az esetben a vád azon része, mely nem való s vádlottnak jogtalan megterheltetesere mégis mint valódi tény állíttatott: kétségtelenül megállapitja a hamis vád bűntettét, esetleg vétségét. Felmerülhet továbbá a kérdés: vájjon fennforog-e a hamis vád büntette vagy vétsége azon esetben, melyben valaki egy általa csakugyan elkövetett, de amnestia folytán többé eljárás tárgyát nem képezhető bűntett elkövetésével vádoltatik a hatóság előtt. A tulajdonkópeni amnestia — azon görög szónak, melyből az származik, ethimologiai értelme szerint is, a bűntett eltörlését — feledésbe menetelót jelentvén, főleg abban különbözik a megkegyelmeztetéstől: hogy ez utóbbi a bűnösnek elismert egyén büntetésének elengedését jelenti. Amnestia esetében tehát az : vájjon vádlott elkövette-e az ellene feljelentett büntettet: eljárás tárgyát nem képezheti. Ezzel épen azon essentialis föltétel — az ártatlanság constatálása van kizárva, mely essentialis föltételtől függ a hamis vád létezhetése. De ugyanezen okból igazolt, logicailag következetes a megállapítás: mely ily esetben, a hamis vád bűntettének létezhetését nem ismeri el. A cselekmény képezhet rágalmazást s ezt képezheti az esetben is, ha a vádban felhozott bűntett a vádlott által köztudomásilag elkövettetett: de a hamis vád — ezen bűntett leglényegesebb kellékének hiányában, peremtorie ki van zárva. A szándék irányában a legtöbb eltérés mutatkozik a törvényekben, ugy mint a tudósok nézeteiben. Nagy azoknak száma és tekintélye, a kik essentialis criterium gyanánt követelik: hogy vádló a vádlott ártatlanságát tudta legyen. Ez esetben soha sem foroghatna fenn hamis vád, hacsak be nem bizonyittatnék: hogy maga a vádló is tudta annak ellenkezőjét, a mit vádjában felhozott. Nem lenne tehát elegendő annak bebizonyítása: hogy vádlott ártatlan. Arra — hogy a