Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.
Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.
288. szám. m& vényben előfordul. A hamis vád: az egész jogbiztonságot veszélyeztető, a büntető törvénykezést, illetőleg annak közegeit félrevezető büntetendő cselekmény." Ezek után örömmel emiitjük fel, hogy az 1843-ik évi törvényjavaslatunk szerzői, a kérdéses cselekmény jellemének világos felismerésével nem fogadták el az egyébként sok tekintetben mintául szolgált badeni törvényjavaslatot, s nem nyilvániták a „hamis feladást" a rágalom vagy becsületsértés egyik qualifloált esetének: hanem mint külön büntettet, külön fejezetbe foglalták, még pedig a vezéreszmét világosan kifejező — s rendszert képező sorrendben: a hamis tanuzásról és a hamis esküről szóló fejezet után; továbbá: az „álnok gyanúsításról" szőló fejezet előtt; tehát azon csoportban, melynek mindenik 'önálló része. — az igazságügy elleni külön delictumról szól. Hazai törvényeink, melyek nem annyira mentek a római jog elemeitől, mint sokan hinni szeretnék, a Calumniának ép ugy, mint a római jog: három faját különböztetik meg. Az egyik a polgári jog szerinti calumnia volt, a másik a becsületsértés, a harmadik a hamis feljelentés által elkövetett calumnia. Az a miben a H. k.. II. k. 70. czime, a polgári jog szerinti calumnia három esetét találja: az származását a római — és az ezután képzett Canonjogban találja ..per ealumniam agere l \ „per ealumniam péti", ..evidens calumnia eius qui petit", ezek ismert kifejezései a római jognak, melyek valamint az ezekkel kifejezett szabályok — több helyütt mai napig is fennállanak. Ismerik továbbá a Corpus jurisban foglalt törvényeink a calumniát, mint a becsület elleni büntettet, s már az 1486: 54. t.-cz. mondja „Caeterum solent nonunquam partes, in causis et in judiciis succummbentes, eorum Judices calumniare, infamare, et in eos injuriose, invehi. Ismétli — s bőviti e törvényt az 1492: 70. t.-cz. A calumniáról mint hamis vádról szólanak az 1576: 9. törvényczikk „falsi delatores" ; az 1574: 23. törvényczikk „Indebite tamen accusatores" etc az 1715: 7. törvényczikk 8. §-sza: „Si tamen per ealumniam aut dolose, aut malitiose quempiam incuset; aut ex rancore, et nocendi studio dubia pro veris affirmat: Incusato pro innooente comperto, arbitraria, omnino severiori poena, secundum oircumstantias, etiam Talionis per idem judicram (veluti ex oonnexione causae etiam respectu accusatoris competens) affici poterit" A 216. §-hoz. *4 ki mást valamely hatóság előtt bűntett vagy vétség elkövetésével tudva hamisan vádol, vagy ellene, tudva hamis bűnjeleket, nyomokat, gy ami okokat állit elő: a hamis vád bűntettét követi el és Öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Ha pedig a hamis vád, vagy kihágásra vagy pedig hivatali kötelességnek fegyelmi vétséget képező megsértésére vonatkozik: a cselekmény vétséget képez és 1 évig terjedhető fogházzal, valamint 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha mindazonáltal a hamisan vádolt elitéltetett: ez esetben a 203. és 210. %%-ban meghatározott büntetések, az azokban megállapított különhöztetések mellett lesznek alkalmazandók. Ezen szakasz esetében a főbüntetéssel együtt a hivatalvesztés is kimondandó. A szakasz meghatározza a hamis vádat objectiv terjedelemben; a szándékot illetőleg azonban, csak —. a legsúlyosabb esetről intézkedik. Az elkövetés módja tekintetében szintén határozott a szakasz rendelkezése. Objectiv kiterjedésében a hamis vádnak mindenek előtt két nemét emliti a szakasz: azt, mely szóval vagy Írásban követhető el; továbbá az úgynevezett Calumnia reális esetét, mely a? ártatlannak hamis bűnjelek általi szándékos gyanussá-tételóben áll. Objectiv terjedelem tekintetében megjelöli továbbá az idézett szakasz a hamis vádnak különböző, a béltartalom súlyossága szerint
