Képviselőházi irományok, 1875. VII. kötet • 256-286. sz.

Irományszámok - 1875-286. A magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről. Második rész indokai.

286. szám. 363 különbség kifogástalan s mind végig találó volna is: ez esetben sem mutatna egyebet mint azt, hogy az egyik, valamint a másik bűntett, igazságszolgáltatási functiójában támadja meg az államot. A különbség ez esetben is csak az: hogy az előbbi igazságtalan Ítélethozatalra, az utóbbi pedig az ártatlanok elleni vizsgálatokra kényszeríti az állam igazságügyi közegét. Azonban a megkülönböztetés inkább szellemdus, mint találó. Mindkét rendű cselekmény elkövetője — rendszerint az ítéletet — a véghatározatot tartja szem előtt, s azt czólozza : hogy oly ítélet — oly határozat hozassék, mely a valódi tényállásnak nem felel meg, a mely tehát nem hozattathatnék : ha a bíró a tényállást, ugy mint ez valódilag áll — ismerte volna. Mindkét rendű cselekmény a per instruálásánál gyakorolja e befolyást: már pedig minden per instruálásának, a polgárinak, mint a bűnvádinak, czélja és eredménye — az ítélet, a határozat! Büntető tekintetben a Calumniának hét faja van; az egyik az — melyről a jelen fejezet szól, s mely a franezia és a belga btkönyvben „dénonciation calomnieuse"1 — az olaszban : calunniá o falsa denuncia o querela — a német birodalom btkönyvében „falsche Anschuldigung

1-' — nevezet alatt ismeretes: a másik pedig a becsületsértések egyik faját képezi. A franezia btkönyv szerint „dénonciation calomnieuse" az melyben e három elem tartalmaztatok : 1) hogy a törvény által követelt formáknak megfelelő feljelentés tótessék; 2) hogy e feljelentés a biróság, vagy a bírósági, vagy pedig a közigazgatási rendőrség kezeihez adassék; 3) hogy a feljelentés calumniosus legyen. Ez utóbbi minőség akkor fog fennforogni: ha a vád tárgyát képező tett nem való ; s ha a feljelentő roszhiszemü volt. A belga btk. nem definiálja a „dénonciation calomnieuse" tényálladékát: hanem e külön elnevezés alatt, és külön czikkben — a 445-ik czikkben — megkülönbözteti azt a, habár ugyanazon fejezetben foglalt s a 443. czikkben meghatározott, „calomnie" eseteitől. „Sera puni d'un emprisomiement de quinze jours á six mois, et d'une amende de einquante francs á mille francs." „Oelui qui aura fait par óerit á 1'autoritó une dénonciation calomnieuse." E szöveg egyszerű áttekintése után alig fog találkozni valaki, a ki abban kétkedjék: hogy a dénonciation calomnieuse kifejezéssel nem a rágalom, mint pusztán becsületsértés : hanem a hatóságnak hamisan feljelentett büntetendő cselekmény értetik; vagyis ugyanazon cselekmény, melynek elemeit a franezia törvény alapján kifejtettük. A belga javaslat készítői, orgánumok Haus által mondják : „Pour constituer un délit, il suffit que la dénonciation calomnieuse soit de nature á porter prejudice au denoncé; que Vautorité á laquelle elle a été adressée, ait le pouavoir, soit d'intenter, d'ordonner

f provoquer des poursuites, ou une enquéte á raison des faits denoncés; soit d'infliger au denoncé des peines disciplinaires

u etc. Ugyanezt mondja a senatus igazságügyi bizottsága is, 1866. február 10-ki jelentésében: II suffit que la dénonciation soit adressée á un fonctionaire ayant pouvoir soit de provoquer, soit apliquer par lui mérne des peines ordinaires, ou des peines disciplinaires" etc, Az tehát világosan áll, hogy ugy a franezia mint a belga büntető törvénykönyv szerint, más a calumnia, és más a „dénonciation calomnieuse:" valamint hogy ez utóbbi annyit jelent, mint. valakinek a hatóságnál oly büntetendő cselekmény vagy fegyelmi vétség elkövetésével való vádolása, mely cselekményt vagy vétséget a vádolt nem követte el. A hatályban lévő olasz btk. 31 ő. czikke hamis vádnak nevezi: 1) ha valaki azon szándékkal, hogy ártson, azt, a kinek ártatlanságát tudja, valamely büntetendő cselekmény elkövetésével vádolja; 46*